Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok
levő, hogy az induktív kutatás egy téren sem volt oly intenzív, mint a társadalmi kérdés terén. De maguk a tények, azok tömege, még nem tudomány. Ez magában csak tudákosság, legjobb esetben tudás. Valaki igen sokat tudhat, de azért távol van attól, hogy tudós legyen. Tudomány csak ott van, ahol a tények közt összefüggés van, az összefüggésben törvényszerűség, és a törvényszerűségből probléma fakad. Nem lehet mondani, hogy a szociálpolitika ma akár törvényszerűségek megismerésének, akár az ezeken föl- épülő probléma kitűzéseknek híjával volna. Vegyük a gyakorlati szociálpolitikának bármely nagyobb kérdését: alig van egy is, amelyre nézve bizonyos közös alapokat: törvényeket tehát, az egyébként legkülönbözőbb párt- állásúak is el ne ismerjenek. Például ez a tétel: a kivándorlás, a kereseti alkalmak irányában történik — bizonyára mindenki által elfogadott megismerés. És ilyen van még számtalan. A szociálpolitika ezen objektív megalapozásának természetesen van egy nagy akadálya: az, hogy a szociálpolitika tárgya maga az ember. Vagyis az, aki a tudománynak szubjektuma is. De abban az arányban, amelyben az ember természettudománya kiépül és tökéles- bedik, a szociálpolitika tudományértéke is nőni fog. Minthogy pedig a szociálpolitika tárgya a dolgozó ember, kell, hogy az embert dolgozó állapotában vizsgáló természettudomány eredményeit a szociálpolitika figyelemmel kísérje. Tudjuk, hogy ebben az irányban fiziológusok, pszichológusok, orvosok és mérnökök ma sokat fáradnak. Útban van a munka természettudománya. És akkor majd szilárdabb alapokon nyugszik a munka társadalomtudománya: a közgazdaságtan és a szociálpolitika is. Látnivaló: akár racionális fejlődése, akár induktív fölépítése, akár logikus összefüggései, akár objektív meg554