Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

1911-től 1914-ig a vajúdás állapotában leiedzett a könyvtár. A hely kijelölése dolgában történt egy senkit ki nem elégítő állásfoglalás, de még nem volt döntésnek nevezhető. Az állásfoglalás (a mai Köztársaság tér sarka) köznapi nyelven annyit jelentett, hogy a város urai nem hajlandók drága telket felajánlani a tervezett kultúrcentrum: a Városi Nyilvános Könyvtár és Szabad Főiskola számára. 1911 azonban még a bizakodás éve volt s ekkor jelent meg Bárczy István és Wildner Ödön Népmívelés c. folyóiratának az a külön száma* Szabó Ervin szerkesztésében, mely kizárólag a magyar — különlegesen a fővárosi — könyvtárügy és szabad tanítás kérdéseivel foglalkozott. A bevezető cikket (Alma Mater címen) Ignotus írta. Nem nehéz kitalálni, hogy a Fővárosi Könyvtárról szól: „amilyen már ma is, s még inkább, aminőnek lenni készül”, második cikke Szabó Erviné: Mit olvasnak és mit olvassanak címmel. Ismét és újra a központi, a társadalmi feladat megbeszélése, leszűr- ten, kitisztázottan. Lehetetlen belőle idézni, részleteket kikapni, az egészet kellene idézni; szabatos kifejtése ama tétele igazságának, hogy „le kell mondani a modern nyilvános könyvtár könyvanyagának összeállításánál az un. fejlett és fejletlen olvasó, az un. magasabb és alacsonyabb fokozatok közt való megkülönböztetésről.” Rossz könyvet egyaránt olvasnak minden társadalmi osztály körében és mindenikben van fogékonyság a jó olvasmány iránt. S így a válogatásnál csak egy kritériumunk lehet: a legfejlettebb és fogékonyságban legdifferenciáltabb olvasó szükséglete. Hadakozni ebben a remek írásában csak Werner Sombarttal hadakozik, aki akkoriban egy nagyon

* 1911. 2. sz. p. 57—128.

25