Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

hogy az egyéni képességek ébrentartásának, az egyéni hajlamok ápolásának eszközeit nyújtsuk. Olyan művelő intézményre van tehát szükség, amelyben mindenki meg­kapja, ami egyéni ízlésének megfelel, ahol mindenki számára egyformán előírt oktatási renddel és kötelező tankönyvekkel nem szegik szárnyát az egyénekben ezer­félekép rügyező és bontakozó szellemi érdeklődéseknek, ahol nem kell azzal törődni, hogy egy bizonyos penzumot valamennyien: tehetségesebbek és tehetségtelenebbek, élénkebbek és lustábbak, frissebbek és törődöttek egyenlő idő alatt végezzenek el; amelyben ezért mindenki kedvére vesz részt, con amore olvashat nehezebbet vagy köny- nyebbet, lassan vagy gyorsan, regényt vagy gépszerke­zettani, mert hiszen minden kedvvel űzött olvasmány — némely káros könyvektől eltekintve, melyek ép úgy meg­árthatnak, amint megárthat a szesz is vagy egyéb köz­kedvelt fizikai mérgek — az egyéniséget fejlesztő olvas­mány. Ha nem felelne meg a természetes hajlamoknak, nem olvasnák kedvvel. Ilyen intézmény az angol-amerikai public library. Azok a társadalmak, amelyekben a legkorábban vert gyökeret a nagyipar és a legexpanzivebb a kapitalista szellem a közgazdaság összes terein, tehát a mezőgazda­ságban is, teremtették meg a legteljesebben azokat a helyeket, „ahová legelsőbb megy mindenki, aki szakmájá­ban, vagy hivatásában, tanulmány céljából, vagy kedve töltésére valamit tudni akarna”.2 S azon mértékben, amint egy ország iparosodik és mezőgazdasága belterjesebbé válik, kezd szintén gondos­kodni hasonló helyekről. Míg Angliában és az Egyesült Államokban már a múlt század ötvenes éveiben kezde­ményezték az intenzív közkönyvtári politikát, addig Németországban csak a nyolcvanas években kezdtek alakulni modern városi közkönyvtárak. De akárcsak köz­210

Next

/
Thumbnails
Contents