Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

AZ ÜJ FŐVÁROSI KÖNYVTÁR

(Interjú Szabó Ervinnel.)

Budapestnek vannak országos jellegű, nagy múltú és állami vagyonból fentartott könyvtári hivatalai, de nincsenek igazi könyvtárai. Olyanok például, a hol nem gyötrik rendőri szabályokkal a tanulni akarókat s mindent egy messzeható kulturális czél érdekében tennének, nincsenek, mert ilyeneknek a létesítését nem igen tartotta senki sürgősnek. A legnagyobb országos könyvtár, a Nemzeti Múzeum, alig pár év óta tartja nyitva helyiségeit délután 4 óráig a kutatóknak s egyelőre még a nyári időkben sem lehet remény arra, hogy az esti órákban is hozzáférhető legyen a közönség számára. Aztán e mellett ott vannak az ezerféle akadályok: a katalógus-hiány, a repertóriumok nem létezése, a primitív kezelési módszer, a nagyképűsködés, a szakemberek hiánya s először és végül is az a képtelen állapot, hogy a könyvtárszemélyzet nem ismeri a saját gyűjteményeit. Igazi értékes eredményeket e téren leginkább a Fővárosi Könyvtár produkált, mely évről-évre mind gazdagabb programmal és nagyobb sikerrel fejti ki a maga hivatását. Most azonban ez a könyvtár is válság előtt áll, mire nézve legjellemzőbbek a könyvtár vezetőjének, dr. Szabó Ervinnek a következő szavai:

204