Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

említettük. Erre nézve három lehetőséget látunk: a) angolamerikai mintára könyvtári adó kivetését, b) könyvtárhasználati illeték szedését, c) esetleg mindkettőt együtt.

Bár a modern pénzügyi politika elveinek az adórendszer inkább felel meg, mint az illeték rendszer, nem habozunk kijelenteni, hogy sajátos politikai viszonyaink közt és a közvélemény készületlensége miatt nem hisszük, hogy külön könyvtári adó kivetésére egyelőre gondolni lehetne. Ezért az a) és c) alatti móddal itt nem foglalkozunk. Ellenben teljes meggyőződésünk, hogy alacsony könyvtári illeték nemcsak hogy nem apasztaná az olvasók számát, hanem épen jó nevelőeszköz volna, egyúttal nem lényegtelen mértékben szolgálhatna a könyvtári kiadások fedezetéül.

Tudomásunk szerint a könyvtári illetékek rendszere eddigelé igen kevés helyen érvényesült. A bécsi Zentralbibliothek kénytelen volt a község magatartása miatt erre az alapra helyezkedni és igen jól megél vele, legújabban Drezdában javasolták a tanácshoz intézett érdekes emlékiratban. Bécsben a központban 50 fillér, a fiókokban, azok szegényebb vagy módosabb kerületekben elhelyezése szerint 10—30 fillémyi havi díjat szednek, azonkívül az olvasmány minősége szerint kötetenkint 2—4 fillér díjat- Ezen a réven a Zentralbibliothek 1908-ban 173,073 koronát vett be és 3 millió 3 ezer kötetnyi forgalmat ért el. Azt hisszük, hogy ilyen tapasztalat után Budapesten sem kell attól félnünk, hogy az illeték az olvasókat elriasztaná, annál kevésbbé, mert Budapesten sokkal alacsonyabb illetékkel beérhetnők. Bécsben a forgalom egy esetére majd 8 fillér illeték esik, ha Budapesten úgy állapítjuk meg az illetékrendszert, hogy egy-egy esetre átlag 3 fillér essék, ez, egy milliónyi forgalmat véve alapul, adna éven- kint 30.000 koronát, ami mindenképpen figyelemreméltó összeg.

197