Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok
módosulásokat, melyek az általános elv gyakorlati megvalósításánál a speciális budapesti szükségletek és lehetőségek szempontjából kell, hogy érvényesüljenek. Csupán két, de lényeges általános szempont az, amire az alkalommal utalni akarunk. Az első az, hogy a nagy fővárosi közkönyvtár, habár a nép legszélesebb rétegeit lesz hivatva szolgálni, nem szabad, hogy holmi irodalmi népkonyha legyen, mely olcsó pénzen lehetőleg sokat, de rosszat nyújtson, hanem kell hogy legyen: a modern tudomány és a legfejlettebb ízlés igényeinek színvonalán álló kultúrintézet, mely a leggazdaságosabban dolgozik ugyan, de soha a szolgáltatások minőségének rovására. A második szempont ebből önként folyik: az új könyvtár kereteit eleve a főváros anyagi képességeihez kell szabni, ha működésének tökéletességét biztosítani akarjuk. Az első szempont két irányban von magasabb követelményeket maga után: először a könyvanyag, másodszor a könyvtári személyzet tekintetében. A könyvanyag dolgában vezető elvül kell, hogy szolgáljon: a legjobb és a legmodernebb irodalom, tekintet nélkül irányára, olyan teljességben, hogy ne csak a művelt laikusok, hanem a legkényesebb igényű tudományos kutatók igényeit is kielégíthesse és olyan példányszámban, hogy a legnagyobb arányú érdeklődésnek se kelljen hosszú könyvrevárakozás miatt lelohadnia. Ez az amerikai public libraryk* elve is, és az egyetlen, a demokratikus és egységes kultúrára törekvő könyvtárpolitikának megfelelő elv. Nyilvánvaló, hogy az ilyen könyvanyag drága. Drágább, mint az olyan ú. n. nép-könyvtáré, amely tudományos irodalomból nagyjából az ú. n. népszerű tudományos irodalommal és a történeti díszművekkel, a közkeletű nyilvános könyvtárak.
