Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

magyar szociálista irodalom kedvelőjének is fontos segédeszköze volna. Mily kevesen tudják még ezek közül is, hogy a magyar szociálizmus kezdetei 48-ba, sőt a 40-es évekbe nyúlnak vissza. Igaz, a szabadságharc és a reformkorszak közkeletű történeteiben kevés szó esik erről; nem is jelentettek sokat e dércsípte hajtások. Mégis, a magyar szociálista könyvkedvelésnek idáig kell visszamennie. Helyesebben: joga van idáig visszamennie. Mennyire kibővül ezzel anyaga!

Sok följegyzésünk van arról, hogy Owen és Fourier, de főként Lamennais írásait olvasgatták minálunk is. Lamennais híres „Livre du pewpZe”-jét le is fordították 48-ban. Egészen az ő modorában írta „A szabadságról” című szózatát a néphez Komis Károly pesti jogtanár. Magából Lamennaisból szemelvényeket közölt a Vas Gereben és Arany János szerkesztette „Nép barátja”, melyből a kultuszminiszter, Eötvös József báró, 600 példányt rendelt a néptanítók számára. (Más idők, más emberek!) Vasvári Pálról írja Thallóczy, hogy nagy hatással volt rá a híres kommunista utópista, Gabet. E példákat még soká halmozhatnak.

S maga 48 viharos időszaka! Mily kevesen tudják, hogy a „vörös republikánus” jelző mily közkeletű volt akkor, s hogy a „kommunizmus” mennyire foglalkoztatta az egykorú publicisztikát. Kevés joggal, azt hisszük. Amitől Kemény Zsigmond, Jósika Miklós a „Pesti Hirlap”- ban aggodalommal telt cikkeikben óvták a magyar népet, a szinte szokványos földosztó parasztmozgalom volt csupán. De maga a fogalom, a szociálizmus és kommunizmus gondolata élt a köztudatban* és ezért irodalmi kifejezései •— pro vagy kontra — ide vágnak.

* Nemcsak élt, hanem majdnem történetírót is talált. Idézett Krónikájában írja Szeremlei (I. k. 76. 1.), hogy az 1847/8. évi

182