Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

egy-egy kölcsönzés 2—2 У2 koronájába. Kell-e bizonyítani hogy ily idejét múlt termelés mellett a hozadék alighí múlja felül a termelő költségeket?

„A patriarkális művelési módok ideje lejárt. A nagj világverseny a mi gazdáinkat is rászorítja, hogy igazodjanak a modern gazdasági eljárásmódokhoz, mert különben lemaradnak a versenyben s ezt az egész nemzet megsinyli” — írod te. Nincs ez máskép a könyvtárügy terén sem.

Mit kell tenni? Amit akkora pénzzel, 100—120.00C koronával, okos terv és takarékos felhasználás melleti tényleg ki lehet termelni, azt ki kell hozni Debrecen könyvtárából is. Mi célt szolgál a sok csip-csup könyvtár, valóságos könyvtári törpe parcella? 12 népkönyvtár együtt 2461 kötettel! Egyenként 200-zal. (S még ezek a legjobbak!) Ifjúsági könyvtárak 500 és 1000 diák számára 100—200—500 kötettel? Tanári könyvtárak huszadrész annyi használattal, ahány könyvük, stb. stb.

Nem bocsátkozhatom e helyütt a megoldás részleteibe. Rájöttök arra magatok is, miként Zürichben, Brüsszelben, Lübeckíben, hogy szörnyű pazarlás ennyi kis könyvtár külön kezelése, külön lajstromozása, külön helyisége stb. stb., egyesítitek majd az önálló életre képteleneket, közös katalógust készíttek egész Debrecen számára, hogy a kutató ne kényszerüljön tízben keresni, míg egy könyvet megtalál, gondos munkamegosztást állapíttok meg, hogy a kevés pénzen ne vegye meg tíz könyvtár ugyanazt a könyvet, míg más, éppen olyan fontos, egyikben sem található. Amint azt különben jól kifejtette már évekkel ezelőtt éppen várostok fia, egyik hivatalnokom, Dienes László dr., „Centralizáció a könyvtárügy terén” címen, a „Népmívelés” 1911. évi 2. számában.

Persze, a megvalósítás nem oly könnyű, mint a terv egyszerű. S hogy egyáltalán meg lehessen csinálni, annak is van egy nélkülözhetetlen szervezeti és lelki előfeltétele.

178