Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

föl a könyvből tanult történetet: — mindazonáltal megértem, hogy a hivatalos tanterv nem akar állást foglalni az alig elmúlt idők eseményeivel szemben. Valóban, erősen belejátszanának ebbe a ma élő osztályok és pártok közvetlen érdekei.

De miért kellene a történeti bibliográfiának megállnia a kiegyezésnél? Bibliográfiáról van szó és nem történettanításról. Hisz a történetírás sem állt meg ennél a dátumnál és számtalan értékes és tudományosnak elismert dolgozatot lehetne fölsorolni hamarjában is, amely a kiegyezés utáni időkről szól. Hogy a Lukinich-féle tervezet összefoglalásainál maradjak: miért kelljen kimaradnia a 67 utáni törvényhozás, a választóreform, a városi és községi újjászervezés vagy a büntetőtörvény, miért a kivándorlás vagy a haute finance kialakulása, vagy a munkásmozgalom, miért a véderőreform, miért a bankügy, a kartellek, miért az újabb irodalom, stb. stb. történetének, amikor mindezekről száz meg száz, a történetírás mai módszereivel megírt dolgozat jelent meg?

Meg vagyok győződve, hogy a szaktörténészek számára is csonka lesz az új bibliográfia, ha 67-tel elvágódik fonala. De ha az Akadémia ezeken kívül a politika és publiczisztika munkásaira is gondol vállalkozásánál s különösen fontolóra veszi, hogy a legújabb időket is felölelő könyvészet mennyire mélyítheti és szélesítheti ezek történeti érzékét és látását, akiknek pedig a szoros értelemben vett történettudomány is számtalan értékes ösztönzést és megvilágítást köszönhet — gondoljunk csak Grünwald Bélára, Beöthy Ákosra, Andrássyra, stb. —: akkor lehetetlen megállania 1867-nél.

Véleményem szerint Heliebrant és Lukinich urak értékes munkája sokszorosan nagyobb hatóerejű lesz, ha gyűjtésüket 1900-ig terjesztik ki.

KÖNYVTÁRI SZEMLE, 1914. II. évf. p. 42—43.

174