Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

speciális szakkönyvtárakra. A másik fontos kérdés, amit érint: „a könyvtáraknak olyan emberek kellenek, akik ki tudják válogatni a könyváradatból azt, ami egy-egy tudományágban tényleg megőrzésre méltó, ami problémákat vet föl, vagy sajátosan megold, ami helyesen, tisztán, világosan exponál tanokat, szóval ami haladást jelent vagy eredményt megrögzít a tudományok fejlődésében.” Alig kétséges — írja — hogy ezek csak specialisták lehetnek, biológusok a biológiai, botanikusok a botanikai, közjogászok a közjogi, orvosok az orvostudományi, filológusok a nyelvészeti szakok vagy könyvtárak számára. Mert képtelen megítélni még ezen szakmák egy-egy irodalmi termékének tudományos értékét is az, aki magát a szak- tudományt à fond nem ismeri”. Mikor a British Museum katalógusával való egybevetés után megállapítja, hogy a magyar egyetemi hallgató az alapvető magyar problémákról, az aktuális magyar kérdésekről még annyira sem tájékozódhatik a könyvtár egyetlen szakkatalógusából, mint а В. M. ötéves jegyzékéből, azt írja, hogy ez „nem is lesz máskép mindaddig, amíg nálunk is nem szakítanak azzal a hagyománnyal, hogy csak filológus lehet könyvtáros”. A könyvtár falán messze túlnéző éberségét, érzékenységét, mely- lyel a könyvtári területet érintő minden jelenségre villámgyorsan reagál, a bírálat befejező része szemlélteti. Készül az állami könyvtárosok képesítéséről szóló törvény és félti tőle a magyar tudományos élet jövőjét. Ezt írja: „De ha majd elkészül az állami könyvtárosok képesítéséről szóló törvény, melynek előkészítésére alighanem az egyetemi könyvtár vezetőségének is lesz befolyása, akkor csodálkozva látja majd ország-világ, hogy Magyarországon eddig a törvény legalább nem tiltotta más szakférfiak alkalmaid