Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

állami tanterv, állami felügyelet és ellenőrzés, állami képesítés lépten-nyomon az állam által kívánt keretbe és irányba szorítja. Természetes ilyenformán, hogy iskoláink tananyaga túlnyomóan csak az állam által helyesnek és jónak tartott tudáselemeket tartalmaz. Nem hiszem azonban, hogy volna egy olyan inkamátus államosító is, aki azt mondaná, hogy ezeken kívül nincsen hasznos ismeret és gondolat. Már pedig maga az állam és társadalom változása és fejlődése ilyen, kívülről (az állami szférán kívülről) származó erőket követel. Ha egyáltalán akarjuk a fejlődést — konzervatív vagy haladó irányban, de akárhogy — gondoskodnunk kell ezen erők teremtéséről. Ez — egyebek közt — a szabad oktatás föladata. Ámde hogyan teljesítse ezt a föladatot, ha ez is állami felügyelet és irányítás alatt áll, sőt — valljuk meg — nagyrészében egyenesen állami alkotás. Ez teljesen visszás és cél- ellenes dolog.

Mindazonáltal elismerjük, hogy állami múzeumi és könyvtári szerveink sok jót is végeztek, sőt azt valljuk, hogy a nagy tudományos múzeumok és könyvtárak körül az állam funkciói jogosultabbak és erősebbek, mint a társadalmi szervezetekéi. Nemcsak ezeknek tartalomban és irányban megállapodottsága, hanem a hivatalos iskola- üggyel szükségképen szorosabb kapcsolatuk, végül nagy anyagi követelményeik az állami beavatkozást mellőz- hetetlenné teszik. De már teljesen a fent kifejtett szempontból kell nézni a kisebb múzeumok, városi könyvtárak és népkönyvtárak dolgát.

Ebből az okból is az összes, a könyvtárak körül érdekelt nem államhatalmi tényezők fokozott figyelmére érdemes a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége. Ez az egyetlen némiképp autonóm szervezet ezen a téren. Itt kellene a múzeumi és könyvtári érdeklődéseknek és erőknek csomósodniok.

162