Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

a falun, hogy a könyvtár egyformán mindenkié. Azért a földesúr mégsem fogja igénybe venni, ha a paraszt is használja. Ha használja! Ha ez sem használja, hát senkié. A kisvárosban sem igen olvassa más, mint a kispolgárság, annak is inkább az asszonya és lánya. Csak a nagyvárosban r— helyesebben az ipari városban — valóban mindenkié. Vannak városok, melyékben a könyvtárt használók megoszlása foglalkozás és osztályhoz tartozás szerint majdnem pontosan párhuzamos a népesség foglalkozásra és osztályra tagozódásával; s ha másutt a párhuzamosság nem is ilyen tökéletes, azt mégis szabálynak tekinthetjük, hogy a népesség minden osztálya látogatja és használja a könyvtárt.

Milyen könyvöket adjon a városi nyilvános könyvtár ezéknek? Nyilván nem kezdheti másfélékkel, mint amilyeneket szívesen olvasnak. Meglevő, minősített szükségletbe kell mindenekelőtt belekapcsolnunk munkánkat, hogy hatást érjünk el.

Itt kezdődik a nézeteltérés.

Vannak könyvtárosak és könyvtárpolitikusok, akik — bár a városban élnek — még .mindig a földesúr szemével nézik a népet. Ügy látják, hogy akik szegények anyagi javakban, azok szegények érzelmi és észbeli jószágokban is. Ennek felel meg —■ azt tartják — olvasmányuk is. Szeretik a selejtes, vizenyős, szentimentális női vagy „népies” regényírókat, a kalandos útleírásokat és históriákat és leginkább a rahlóhistóriákiat, a rossz detektív és egyéb szennyirodalmat. És nem olvassák el, amit a műveltek olvasnak: a klasszikusokat és a művészi moderneket, a tudományos és a komoly gyakorlati irodalmat. Nem is kell hát mást rájuk kényszeríteni.

Ezek a könyvtárpolitikusok némely népkönyvtárak használati statisztikájára alapítják véleményüket. Ala152