Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

könyve tárgyi rendezőik, illetve szakok szerint rendezett jegyzékek. De mindkettő hiányos. Petrik elavult s az új éves kötetek kezelése nagyon nehézkes. A könyvkereskedők karácsonyi jegyzéke meg egyenesen használhatatlan. S ami a legnagyobb baj: arra egyik sem felel — s erről a Corvina sem ád fölvilágosítást — hogy ma, hogy a múlt hónapban vagy egy féléve egy bizonyos kérdésről miféle könyv jelent meg. Pedig az igazán fontosak, a kelendők rendszerint a legújabb könyvek. S ép ezekről nem tudunk!

Ezért egyik legnagyobb hiánya a magyar bibliográfiának, hogy a kurrens irodalmat nem regisztrálja tárgyi szempontból. És ez főként a könyvkereskedők és a kiadók kára.

De kára a magyar kultúrának is, amelynek érdeke a másik nagy ok, amiért bibliográfiánk tökéletesítését kívánnunk kell. Tény és igaz, hogy még az ú. n. műveltek közt is mind nagyobb és nagyobb azoknak az aránya, akik a magyaron kívül más nyelven nem tudnak. (Sokan örülnek ennek; én súlyos bajnak tartom: de számolnom kell vele.) Viszont az ú. n. alsó néposztályokból: a kis középosztályból és főként a bérmunkásságból mind nagyobb tömegek kérnek részt az emberiségnek nemcsak anyagi, de szellemi kultúrájából is, Hogy ezek a rétegek csak magyarul tudnak s így kizárólag a magyar irodalomra vannak szorítva, az természetes. Nekik tehát a magyar irodalmat kell gyorsan, könnyen, kényelmesen hozzáférhetővé tenni. Igaz, erre nem elég a bibliográfia; más kell elsősorban: nyilvános könyvtárak kellenek. De lényeges és fontos eszköz a bibliográfia is. S így a jó bibliográfia egyenesen a magyar kultúra haladásának eszköze lesz, s hozzá fog járulni ahoz, hogy azt a nagy űrt, amely a magyar kultúra és a nyugat kultúrája közt még mindig sötéten tátong, fogyassza, kitöltse.

149