Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

Összeállításuk elveiből igen sokszor kétségbevonha- tatlanul kitűnő föladatuk ellenben az, hogy u.n. hazafias, erkölcsös, vallásos irodalommal nem tudásukat hanem erkölcsüket hozzák közelebb a vagyonos osztályokéhoz, vagyis a lázadás „szellemét öljék ki belőle”, — Szabó Ervin a népkönyvtári szakosztály részére beterjesztette „Általános irányelvek népkönyvtárak könyveinek megválogatására” c. szillabusát, melyben a — tovább e helyen nem követhető — okfejtéséből folyó feladatokat szabatosan összefoglalja. Az „Irányelvek” klasszikus tömörségű írásmű; egy adott politikai és társadalmi helyzetben kimondható és hirdethető elvek bátor megfogalmazása. Tovább menni hiba lett volna. Néhány pregnáns megállapítását nem hagyhatjuk el. A 3. pont utolsó mondata így szól: „ ... a népkönyvtár is eltéveszti hivatását, ha egyetlen társadalmi, politikai vagy tudományos irányzat szolgálatába szegődik”. A 4. pont így kezdődik: „Nem tartozhatik a népkönyvtár feladatai közé, hogy a „hazafiasságot”, a „vallást”, a „nemzeti eszmét” stb. védelmezze, terjessze. Hazajisága, vallása, nemzeti eszméje minden osztálynak van s mindenkié más.” A

7. pontja így szól: „Az egyetlen követelmény, amelyet minden irány és minden párt irodalmi képviselete iránt támasztani kell az, hogy tudománya színvonalán álló becsületes munka legyen”*

A kongresszus határozatokat nem hozott a két egymással szöges ellentétben álló világnézetű tábor fellépése következtében. A konzervatív-dogmatikus világnak ellentáborát a kongresszuson a szervezett munkásság és a Huszadik Század emberei alkották. Ekkor nézett először szembe vita keretében a letűnő

* A kiemelések a Kongresszus Naplója szerint történtek. K. B.

14