Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

úgy, mint az összes nyilvános -és hivatalos helyiségeknek, az összes folyosóknak, csarnokoknak és lépcsőknek. A fűtőszerkezetek dolgában is sok közül válogathatunk s bizonyára a legegészségesebbet fogjuk választani: az alacsonynyomású vízfűtést. Végül nem hanyagolhatjuk el a tisztaság követelményeit sem, s ahol csak a helyiség célja megengedi és kívánja, a falburkolatok megválasztásával, a sarkok, szögletek stb. letompitásával, meleg és hideg víz bevezetésével és végül és nem utoljára a legtökéletesebb vacuum cleaner rendszernek az épület minden helyiségében fölszerelésével gondoskodunk ezekről is.

Ismétlem azonban: mindezek — és még sok egyéb — nem a modern könyvtárnak specifikus követelményei, hanem minden új könyvtárépületéi s a kézikönyveken kívül rövid tételekben öszze vannak foglalva a szétosztott pályázati programmban is. Amiről bővebben akarok beszélni, az az új könyvtárnak a régiektől való külömbségé- ből levont építészeti következtetések.

Legelőször azt kell tehát megmondanom, hogy mit akarunk? Mi az, amiben az új könyvtár a régiektől eltér?

A public library — magyarul: nyilvános könyvtár — nem azonos a könyvtárak nálunk is ismert két fajtájával, az ú. n. tudáskönyvtárral és az ú. n. népkönyvtárral.

A tudóskönyvtár jellegét az adja meg, hogy igyekszik minél több könyvet összegyűjteni és azokat minél biztosabban megőrizni. Ez a törekvés teljesen jogosult volt addig, ameddig a könyvtermelés igen csekély volt és a sokszorosító eljárások fejletlenebbek. Addig helyén való volt, hogy az aránylag kevés és drága könyvet úgy őrizték, mintha múzeumi darabok volnának. De kell-e és lehet-e ma ezt a törekvést komolyan érvényesíteni? Lehet-e a könyvgyűjtésben teljességet elérni? 1904-ben 14 millióra becsülték a nyomtatott művek számát; évenkint

m