Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

nyesen szolgálták a közművelődés ügyét és megteremtették a kutató munka új lehetőségeit is. Melyek voltak ezek az átfogó kérdések, amelyeket alkalmasnak vélt arra, hogy megbolygassák a tán mégis létező, csak lappangó könyvtári közszellemet:

1. Az olvasmányok megválasztásának kérdései a népkönyvtárakban, 2. a főváros könyvtári ellátottsága és tudományos könyvtárainak gyűjtőköre, 3. a könyvtárak kooperációja, 4. a könyvtári szolgáltatások olcsósága vagy drágasága — a kölcsöndíj kérdése.

1907 — a könyvtári viták kezdetének éve, — két ízben adott Szabó Ervinnek alkalmat arra, hogy a könyvtárügy két centrális kérdésében állást foglaljon. Ügy is megfogalmazhatjuk, hogy Szabó Ervin két alkalmat ragadott meg arra, hogy fontos könyvtári kérdésekre irányítsa a közfigyelmet. Előcsatározások voltak a nagy fővárosi közművelődési könyvtár érdekében megvívandó harchoz.

1906 májusában a szabadkőművesek által alapított és fenntartott Szabad Lyceum és az Erzsébet Népakadémia választmánya elhatározta, hogy a szabadoktatással foglalkozó összes intézmények bevonásával országosan vitatja meg a szabadtanítás elvi és módszertani kérdéseit. Pályi Sándor főtitkár így indokolta meg a kongresszus összehívásának szükségességét: „Nem szabad csak a kormány támogatására támaszkodnunk. A felnőttek oktatása társadalmi kérdés . . . Közös munkára kell egyesíteni a szabadoktatást érdeklő minden intézményt”.

A kongresszust 1907 októberére Pécsre hívták össze. 140 népműveléssel foglalkozó egyesület jelentette be részvételét, — köztük az állam által fenntartottak is — jelen volt a Budapesti Katholikus Körtől

12