Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

talanságukért hagytak ki némelyeket, hanem mert már az egész maradékot sikerült rásózniok a népkönyvtárakra!

Miután a következő fejezet kissé tulságba menő skatulyázással szól a népkönyvtárak föladatáról és osztályozásáról, a 3 fejezetben a népkönyvtárak szervezésére vonatkozó jó utasítások vannak: a közvélemény megdolgozásáról, az államsegély megszerzéséről, helyi népkönyvtáregyesületek szervezéséről stb. szólók. A népkönyvtári személyzet kérdésével foglalkozó 4. fejezetben olvassuk azt az elmaradottságunkat élénken jellemző adatot, hogy az Orsz. Tanácshoz 1908-ról beérkezett mintegy 500 könyvtári jelentés szerint csupán 25 könyvtár 29 tisztviselője részesül némi tiszteletdíjban és hogy a legmagasabb tiszteletdíj 300, a legalacsonyabb évi 10 korona. Az 1907-ről szóló jelentés 282 könyvtárkezelőről tud, akik közt 126 tanító és mindössze 16, tehát alig 5,7°/o nő. Amerikában a könyvtári tisztviselőknek bizonyára kétharmada nő.

A népkönyvtárak jövedelmi forrásairól szólván, kitér a 'könyvtári adó és a kölcsöndíj kérdésére. Vájjon miná- lunk követik-e majd az egyetlen helyes: az angol—amerikai példát e téren? Mi ás azt hisszük, amit Gulyás, „hogy községeink jelenlegi anyagi helyzete, amidőn 75— 100°/o-os pótadó szinte mindennapos, egy külön könyvtári adó kivetésének nem igen kedvez” (57. 1.) s ezért mi is a kölcsöndíjban látjuk azt a bevételi forrást, amely az adót, legalább részben pótolhatja.

Sok ügyesen megválogatott kép illusztrálja a nép- könyvtári helyiségről és berendezésről szóló terjedelmes fejezetet, és nagyrészt elfogadhatók a szabályok, melyeket a 7. fejezetben a könyvanyag beszerzésére és kiselejtezésére nézve fölállít. Gulyás újra felveti a szépirodalom állítólagos túltengésének kérdését és védelmébe veszi a szépirodalmat. Mi, akik a népkönyvtárak föladatának meg8*

14

115