Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

csökkenteni fogja a könyvek kereskedelmi forgalmát: minek vásárolnának az emberek könyveket, a mikor ingyen hozzájuk juthatnak!? Ma már nyilvánvaló, hogy ez az aggodalom alaptalan volt. Sehol a világon nem lehet egy-egy könyviből akkora példányszámot nyomatni és eladni, mint épen az angolszász országokban; és az angolszász könyvkiadók és kereskedők készségesen elismerik ma, hogy nem kis részben a könyvtárak teremtették ezt a piaczot, nevelő és propagandisztikus munkájukkal.

A magyar könyvipar érdekeltjei vájjon levonják-e ebből a megismerésből a helyes következtetést? Panaszkodnak a könyvpiacz korlátoltságán! De vájjon hány könyvmintagyűjtemény létesítését segítették elő? Segítették, az igaz, de úgy, hogy leg&elejtesebb, legeladhatla- nabb salabaktereiket varrták az állam nyakába, hogy a népkönyvtárakban tovább penészedjenek. Pedig, hogy megítélnék azt a gépgyárost, vagy szövőgyárost, a ki a Kereskedelmi Múzeum konstantinápolyi mintaraktárában Videos féle ekéket állítana ki vagy elrontott mintájú, foszlott szövetet.

Nem csoda hát, hogy még Budapesten is a „Csikágó- ban” vagy az Angyalföldön lakó munkásnak óra hosszat kell járnia, a míg valamirevaló könyvet kaphat. Ha ugyan kaphat. És ha egyáltalán eszébe jut, hogy keresse! A könyvet épen úgy kell a reménybeli fogyasztónak kínálni, mutogatni, mint a vasekét vagy a szövetet. Ezt megteszik a külföldön, nyugaton, a könyvtárak. Minálunk nem teszi, úgyszólván senki! Nyilvános könyvtáraink nincsenek.

A magyar könyviparnak elsőrendű érdeke, hogy a kulturális gyarmatok, a külvárosok fogyasztópiaczczá váljanak.

Azt hisszük, megmutattuk ennek az útját is.

„CSAK SZOROSAN”, 1910. november.

107