Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

házban, mint akárhol másutt, tehát kevesebbet otthon, a családi körben. Család — szorgalom — józanság — erkölcs: a logikai lánc hamar kész. De amilyen gyorsan készült, olyan törékeny.

Mert ugyan — kérdjük — hol üljön a szegény budapesti lakos? Talán otthon? Óh, az édes otthon! Budapesten több az ágyrajáró, mint akárhol a nyugati Európában. Több a zsúfolt lakás, mint akár Moszkvában. Több a hónapos szobában lakó albérlő, mint a lakását mással megosztani nem kénytelen főbérlő. Az otthon! Az édes otthon!

De a zsúfolt lakás is lehet otthon. Ugyan? Hisz a nem zsúfoltat is úgy építik Pest-Budán, hogy gyönyörűség!

Én négyszobás lakásban lakom, úgynevezett „úri” lakásban tehát. (Angliáiban a szervezett munkások tízezrei laknak négyszobás villában.) És az én „úri” lakásomban hallanom kell, ha a fejem fölött lévő lakásban fölcsavarják a villanyt. Hallanom kell a dolgozószobámban, amelyet a szomszéd lakástól nemcsak a közfal, hanem azt teljes szélességében és magasságában eltakaró könyvállványaim is elválasztanak, szomszéd uram horkolását. És még sok egyéb, nagyvárosi idegeket oly kellemesen érintő zaj. Mert így építik Pesten az új házakat.

— De ha nagyságod bolond, mért nem megy a városon kívül lakni, családi házba?

— Azért uraim, mert néha társaságba, színházba, hangversenyre, fölolvasásra is akarok menni. Mert nemcsak dolgozni akarok a nagyvárosban, hanem néha örömeit is akarom élvezni. És nincs automobilom, uraim, sőt fiak- kerre sem telik, hogy kimehessek este „a villámba”. Mert talán tudják, hogy Budapesten nem jár este a villamos. És amikor jár: akkor is — olcsóbb a kávéház.

Igenis! A kávéház az egyetlen nagyszabású kultúrintézménye Budapestnek. Kultúrintézménye! Mert demokratikus. Sokaknak hozzáférhető, kevés pénzért.

101