Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
télő 1914. május 27-i közgyűlésen tett felszólalása, vagy az 1910—1914 közötti könyvtári bizottsági üléseken elmondott hozzászólásai)1 bizonyítják, csaknem mindenben helyeselte Szabó Ervin könyvtárpolitikai elgondolásait és nem egyszer szószerint merített Szabó Ervin írásaiból. Bárczy is tisztelettel adózott beosztottjának, a könyvtárigazgatónak. Ezt a tiszteletet azonban Harrer Ferenc emlékezése szerint a Bárczy- hoz közelebb álló Wildner Szabó Ervin iránti lelkesedése még csak fokozta. Végül a városházi fronton nem csekély segítséget jelenthetett a fővárosi könyvtár szempontjából, hogy a tízes évek elején egyideig a Wildner által vezetett tanügyi osztályon éppen a Szabó Ervinnel világnézetileg is azonosuló Bolgár Elek volt (fogalmazói tisztségben) a könyvtári ügyek előadója. Ugyanaz a Bolgár Elek, aki az 1919-es Tanácsköztársaság alatt, majd az emigrációban edződött kommunistává és a felszabadulás utáni években mint tudós, egyetemi professzor szolgálta a népi demokratikus hatalmat. Mindezen feltevéseket nemcsak a még alább idézett dokumentumok, nemcsak az egykori szemtanú Harrer Ferenc, hanem Szabó Ervin egyik legbensőbb könyvtári munkatársa, Kőhalmi Béla is megerősítette e sorok írójának kérdéseire válaszolva. A könyvtár költségvetésének páratlan ütemű növekedésében a Könyvtári Bizottságba kiküldött törvényhatósági tagok közül is többeknek volt szerepe. A könyvtár költségvetési igényeit ugyanis Szabó Ervin állította össze évről-évre, ezeket a Könyvtári Bizottság, (mely 1910-től már rendszeresen ülésezett), tárgyalta meg először és továbbította a tanács felé. Persze, a siker zálogát elsősorban nem a személyi rokonszenvek biztosították, hanem az, hogy az esztendőkön át folytatott kampánynak megértek a gyümölcsei. Köztudott dolog lett, hogy Budapestnek is áldoznia kell végre könyvtárára. Szinte senki sem merte nyíltan vitatni ezt az igazságot a városházi berkekben. ÖNÁLLÓ INTÉZMÉNY. — NÉPES ÉS MAGASAN KÉPZETT KÖNYVTÁROSI GÁRDA Szervezeti téren az itt tárgyalt időszak egyik legfontosabb eseménye: 1911-ben végleg leválasztják a könyvtárat a statisztikai hivataltól, a hivatal igazgatójának formális gyámsága is megszűnik, ezzel egyidejűleg újólag kívánják rendezni a könyvtár személyzeti-szervezeti ügyeit, új státuszokat létesítenek, illetve tervezik továbbiak létesítését, szaporítják a véglegesített könyvtárosok számát, jelentékenyen emelik az ideiglenes alkalmazottak létszámát, meghatározott követelményeket állítanak fel a jelentkezőkkel szemben, a hazai könyvtárak közül elsőként szakvizsga letételétől teszik függővé a véglegesítést. Az ideiglenes és végleges alkalmazottak száma 1914-ig 42 főre növekszik. A költségvetés nagymérvű emelése és a könyvtár önállósítása tette lehetővé az új állások szervezését, a végleges és ideiglenes tisztviselők számának növelését és egy újabb munkatársi gárda, a könyvtári gyakornokok csoportjának életrehívását. A végleges státuszok szervezését siettette az a körülmény, hogy éppen akkor, 1911 végén került sor a főváros egész közigazgatási apparátusa szervezetének új megállapítására és fizetésük rendezésére, amikor a könyvtárt leválasztották a statisztikai hivatalról. Szabó Ervin több tervezetet is készített a könyvtár végleges tisztikarának szervezésére. Az első, 1911-es tervezetet, mely szerint a könyvtár élére igazgatót és aligazgatót kell állítani, tisztikarát felsőfokú, közép- és alsófokú hivatalnokok csoportjára kell osztani, 1911 végén hagyták jóvá az illetékes fórumok, de csak részben. A felsőfokú tisztikar kinevezéséről végleg döntöttek, a többi státusz véglegesítését a nagy nyilvános könyvtár kiépítésének időpontjára halasztották. 1914-ben már megnyíltak az első fiókok, de a háború kitöréséig mégsem került sor az összes állások szervezésére. Az 1918—1919-es forradalmak alatt teremtettek csak rendet e tekintetben. Szabó Ervin azonban már 1911 december végén megkapta könyvtárigazgatói kinevezését, amely 1912. január 1-én lépett érvénybe. Az aligazgatói állás betöltését viszont ugyancsak a nyilvánossá alakulástól tették függővé, ezt az Ígéretet azonban mégis beváltották: 1914-ben Madzsar József addigi főkönyvtárost ténylegesen kinevezték aligazgatóvá. A teljes státuszrendezés körüli alkudozások ellenére a felemelt költségvetési keretek segítségével most már gyors ütemben növelhették a könyvtár személyzetét —, főként ideiglenes hivatalnokok és gyakornokok alkalmazásával. Az utóbbiakat is beleszámítva, a könyvtár megnyitásától kezdve a következőkép alakult az összes dolgozók létszáma: 1904-ben 5 személy 1909 (végén) 13 személy 1914-ben 42 személy dolgozott az intézményben. A szervezett állások száma persze sokkal kisebb volt. Egy 1918. február 28-i kimutatás szerint 1912-ben 10 véglegesített munkatársa volt a könyvtárnak, 1913-ban és 1914-ben egyformán csak 12. 1 Irattár. Könyvtári Bizottság. 1910—1914. 90
