Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
szolgálják ki, e törekvést szolgálták az 1907-től növekvő terjedelemben megjelenő kiadványok, amelyek amellett, hogy útmutatást adtak az olvasónak, mind teljesebben tárták fel a könyvtár állományát: 1907-ben összesen 116 oldalon jelentek meg a könyvtár publikációi. 1908-ban az önállósult Értesítő és az ugyancsak önállósult Közlemények együttes terjedelme már 279 oldal, 1909-ben több mint három és félszerese a két év előttinek: 526 oldal. Az Értesítőkből 1907-ben és 1908-ban egyformán 3—3 szám látott napvilágot, 1909-ben már 5 szám. Az „Értesítő”-k már borítólapjaikkal is elárulták, hogy az imént jellemzett cél érdekében készültek. Vastag betűkkel volt rájuk nyomva: „A fővárosi könyvtár a közönség számára nyitva van: Köznapokon 9-től 2-ig, Vasárnap 9-től 12-ig”. Az olvasók minél nagyobb számban való megnyeréséért azonban a tárgyalt korszakon, 1904—1909-en belül a kiadványok megindítása szempontjából is fordulópontot jelző 1907-es évben indíthatták el a kampányt. Az 1904-es megnyitást követő hónapokban, sőt években az olvasótábor növelése két nagy akadályba ütközött. Az egyik: a könyvanyag, a katalógusok kaotikus állapota, ezt súlyosbította a személyzethiány, amely miatt az eredetileg is több, mint félszázezer kötetett kitevő és gyorsan növekvő anyag rendezése, katalogizálása csak nagyon lassan haladhatott. Később, 1907—1909 között, amikor a könyvtár állománya egészében használhatóvá lett és utóbb a személyzethiány is némileg enyhült, párhuzamosan megindult az olvasók rohamosan növekvő áradata, újabb leküzdhetetlen nehézséggel találták magukat szemben a könyvtár alkalmazottai, a helyiséghiánnyal. E gátló körülmények figyelembevételével kell mérlegre tenni az intézmény olvasó- és kötetforgalmának itt következő adatait. 1904- ben a könyvtár 9 és fél hónapig zárva volt, a forgalom csak 1904. október 15-én indult meg. Az év utolsó negyedéig elért eredmény oly csekély volt, hogy azt utóbb Szabó Ervin fel sem tüntette a könyvtári fejlődést jelző kimutatásokban. Mi a rendelkezésre álló irattári anyag alapján pótoljuk a hiányt. E szerint 1904 utolsó két és fél hónapjában összesen csak 59 helybenolvasó fordult meg a könyvtárban. A kölcsönzés, mint erről szó esett, korlátozott feltételek között még az 1904 október 15.-előtti zárvatar- tás idején is folyt. Az erre vonatkozó adatok szerint 1904 folyamán 238 személy 238 művet kölcsönzött, összesen 325 kötetben.1 2 A forgalom a következő két évben 1905-ben és 1906-ban is még csak igen lassan emelkedett. 1905- ben 428 helybenolvasó és 308 kölcsönző 1329 kötetet, 1906- ban 404 helybenolvasó és 682 kölcsönző 2518 kötetet használt. Maga Szabó Ervin emelte ki a tanácshoz küldött egyik beadványában: „a rendkívül alacsony számok jelzik, hogy a fővárosi könyvtár létezése még nem hatolt a fővárosi tisztviselők köztudatába”,3 és hogy a könyvtár az „első években, amikor a személyzetét az alapvető rendezés munkálatai foglalták le”, nem is volt felkészülve arra, hogy nagyobb tömegű olvasót kiszolgáljon.4 1907, az első kiadványok közreadásának esztendeje látogatottság tekintetében is fordulatot hozott. Ime a számok: 1907- ben 3331 helybenolvasó és 1465 kölcsönző 7 325 kötetet, 1908- ban 2975 helybenolvasó és 2123 kölcsönző 7 035 kötetet, 1909- ben 4039 helybenolvasó és 4040 kölcsönző 10 618 kötetet használt. 1906-tól 1907-ig tehát a helybenolvasók és a kölcsönzők száma több, mint duplájára, a kötetforgalom közel háromszorosára ugrott, a fejlődés ezután rohamos gyorsaságú lett. (A helyben használt kötetek forgalmának csökkenése az 1908-as évben csupán látszólagos, mert ekkor az előző időkkel szemben már 1 Irattár. Évi jelentések 1904—1909. 2 A Főv. Könyvtár Értesítője, 1907. 3. old. A Könyvtár 1907-ig a folyóirat és kézikönyvtár forgalmát is kimutatta, 1908-tól ezt mellőzte, ezért, mint alább látni fogjuk, a kötetforgalomban relatív esés mutatkozott 1908-tól. 3 Irattár. Évi jelentések 1904—1909. 4 Főv. Könyvtár Értesítője 1907. p. 3. 6 A Főv. Könyvtár Értesítője 1910. p. 10. 69
