Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Az előkészület évei (1904-1909)

láttuk, hogy nemcsak Szabó Ervin válogatta ki az alkalmazottakat. Éppen ezért a Szabó Ervinnel szem- beni^passzivitása mögött is inkább gyengeségét, mintjíz általa emlegetett állítólagos ^közömbösséget érezzük. Thirring ugyanis maga sem titkolta: „egyénileg nem egészen tetszett” neki, hogy haladó szellemű emberek kerültek a könyvtárba.

Ami Gárdonyi Albert védelmére írott sorait illeti: ebből nyilvánvaló, hogy komoly ellentétek voltak Szabó Ervin és Gárdonyi között. Aligha lehet ma már sokoldalúan feltárni, miben gyökereztek ezek az ellentétek. Néhány adat mindenesetre sejteni engedi, hogy Gárdonyi számára korántsem jelentett olyan szívügyet a könyvtár fejlesztése és jövendője, mint Szabó Ervinnek. Az viszont tény, hogy Gárdonyi utóbb (1912-ben) végleg búcsút mondott a könyvtárnak és Toldy nyugalomba vonulása után ő nyerte el a városi főlevéltárosi állást.

Végül bizonyos, hogy Szabó Ervin és Gárdonyi ellentétében világnézeti elemek is voltak.

A könyvtár gyors fejlődése bizonyította, hogy noha a munkatársi gárdán belüli disszonanciák zavarták ugyan az intézmény életét, ezek mégsem okozhattak súlyosabb károkat.

SZAKMAI KIADVÁNYOK

A Fővárosi Könyvtár fejlődése első szakaszában publikációs tevékenységével is új iskolát teremtett.

1907-ben nálunk addig ismeretlen típusú kiadványsorozatokat indított, amelyekből további új kiadványok és sorozatok nőttek ki a következő időkben.

Természetesen a publikációs munkához is előbb meg kellett teremteni az anyagi előfeltételeket.

Szabó Ervin, aki röviddel fővárosi alkalmaztatása előtt adta ki a Kereskedelmi és Iparkamara általa vezetett könyvtára 900 oldalas szakkatalógusát és a „Bibliographia Economica Universalis”-t, mindkettőt a legkorszerűbb könyvészeti elvek szerint, a decimális rendszer alkalmazásával, és mindkettővel a hazai és külföldi szakkörök legteljesebb elismerését kiérdemelve, természetesen gondolt a fővárosi könyvtár katalógusának kiadására is. A könyvtár irattárában fennmaradt és már említett első (1904. július 28-i) előterjesztésében ilyen terveit fejtette ki a város illetékesei előtt, amikor kérte, hogy a fővárosi könyvtár előde, a statisztikai gyűjtemény katalógusának kinyomtatására előirányzott 3500 koronát (a statisztikai hivatal a Budapesten 1901-ben tartott Nemzetközi Statisztikai Kongresszus alkalmából akarta megjelentetni a katalógust, de a könyvtár sorsának bizonytalansága miatt elhalasztották), ruházzák át a fővárosi könyvtárra. Szabó Ervin 1904-es kérelmét telj esi tették, a 3500 koronát tartalékolták, de a rendezési munkálatok elhúzódása és a munkaerőhiány miatt hosszú ideig semmiféle kiadványra nem gondolhattak.

Végre 1907-ben véletlen alkalom kínálkozott-, nem ugyan a könyvtár teljes katalógusának megjelentetésére, hanem egy „terven kívüli” publikáció,„A Fővárosi Könyvtár Értesítője” ( a továbbiakban: Értesítő) megindítására.

Az alkalmat Thirring Gusztáv statisztikai hivatali egyben könyvtárigazgató rövidéletű vállalkozása hozta. Thirring 1907 elején „Fővárosi Közlemények a Statisztika és Közigazgatás Köréből” címen indított új kiadványt, amelynek függelékében a könyvtárnak is helyet szorított. így jelenhetett meg a Thirring-féle folyóirat borítólapjával ellátva az Értesítő első száma, mely az „1907 május” keltezést viselte.

Mindezt azért kellett ily aprólékos pontossággal felidéznünk, mert felületes pillantásra az Értesítő első és az 1907-ben megjelent további két száma is Thirring Gusztáv műve. Akülső borítólapon ugyanis az ő neve szerepel szerkesztőként. Valójában Thirring sem elindítója, sem szerkesztője nem volt az Értesítőnek, abba soha egyetlen sort nem írt.

Hangsúlyoznunk kell ezt azért is, mert az ellenforradalom alatt a könyvtár akkori vezetői, akik minden vonatkozásban igyekeztek feledésbe szorítani Szabó Ervin nevét, többek között a könyvtár általuk is büszkén emlegetett publikációs munkájának megindítását is egyszerű szemfényvesztéssel, a megtévesztő címlapra támaszkodva, a konzervatív Thirring érdemeként tüntették fel.

Thirring azonban statisztikai folyóiratot indított, nem könyvtárit. Szívességből engedte meg, hogy benne a Szabó Ervin által kezdeményezett Értesítő is helyet kapjon, és Thirring vállalkozása már az első évben megbukott, a könyvtár Értesítője azonban tovább élt, sőt belőle már 1908-ban új önálló kiadvány nőtt ki.

De az Értesítő és más könyvtári kiadványok önálló megjelentetéséért újabb kérvényeket kellett meneszteni a város illetékeseihez. Szabó Ervin 1907. november 16-án tette meg ez ügyben javaslatát, amelyből alább még lesz alkalmunk bővebben is idézni. Indítványozta, hogy a könyvtári katalógus kinyomtatására 1901 óta tartalékolt 3500 Koronát teljes katalógus helyett az Értesítő és más időszaki kiadványok megjelentetésére fordítsák. 1908-ban már olyan intenzív volt a könyvtár publikációs munkássága, hogy a 3500 Korona nyomban elfogyott. Újabb kérvényezések után 1909-ben 1500 koronát iktattak be a a könyvtár költségvetésébe publikációs kiadások címén. A könyvtári költségvetésekben 1909 óta szerepel állandó (és növekvő) rovattal a nyomtatott katalógusok stb. szükséglete.

64