Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
kedés a fővárosi könyvtár átvétele tárgyában” címen, amely március 9-ét jelölte meg a munka kezdőpontjának, ugyanakkor felhívta a törvényhatóság öt tagját, hogy az átvételnél legyenek jelen. A bizottság nem egészen két hét leforgásán belül jelenthette: Toldy László átadta, Kőrösy József pedig átvette a gyűjteményt. Az aktus megtörténtét a tanács 1903. március 26-i határozatával vette tudomásul. Ezzel nem fejeződött be teljesen Toldy László szereplése a könyvtár históriájában: 1903. június 16-án nyújtotta be a könyvtár működéséről szóló utolsó (korábban idézett) jelentését, ahol a gyűjtemény egész fejlődését érintő adatokat is közölt. Ez a Fővárosi Közlöny 1903 június 30-i számában látott napvilágot. Ugyanott még egy közlemény jelent meg: a főváros tanácsa „a székesfőváros könyvtárának alapítása és egy teljes évtizeden át való vezetése körül kifejtett munkássága elismeréséül“ Dr. Toldy László főlevéltárnoknak 6000 (hatezer) korona munkadíjat szavazott meg. Toldy László korábbi szerepének erkölcsi elismerését jelentette, hogy amikor a január 21-i közgyűlési határozat értelmében a tanács 1903. március 26-i határozatával „újjáalakította” a Könyvtári Bizottságot (valójában nem újjáalakításról, hanem megalakításról volt szó, hiszen korábban csak a Múzeumi és Könyvári Bizottság és Könyvtári Albizottság létezett), ebbe a Bárczy István elnöklete és Kőrösy József (most már „könyvtári igazgató”) alelnöklete alatt működő szervbe, ahol Áldásy Antal, Ballagi Aladár, Berzeviczy Albert, Csiky Kálmán, Emmer Kornél, Havas Rezső, Heltai Ferenc, Máttyus Arisztid és Rácz Károly kaptak helyet, Toldy Lászlót is beválasztották. A régi „Fővárosi Könyvtár” és a statisztikai hivatal könyvtárának egybeolvasztása igen hosszadalmas munkát követelt, hiszen két nagytömegű kereken félszázezer kötetes, különböző katalógusokkal ellátott, egymástól sok tekintetben eltérő jellegű, ugyanakkor azonban számos ponton párhuzamosan fejlesztett gyűjteményről volt szó. Az összeolvasztás időtartamára éppen ezért bezárták a könyvtárat és csak egészen kivételes esetekben adtak lehetőséget a használatra. A „Fővárosi Könyvtár” 21 829 kötetének az erről készített zárójelentés szerint több mint harmada (7698 darab) még egyáltalában nem volt katalogizálva és ez önmagában is nagy többletmunkát okozott. Az átvételkor nem lehetett különválasztani a nagyszámú többes példányt, sem azokat, amelyek a most már körülhatárolt jellegű új fővárosi könyvtár számára feleslegesek, tehát kiselejtezendők voltak. Az 1903-as év munkájáról szóló és a Fővárosi Közlöny 1905-ös évfolyamában közölt összefoglaló jelentés szerint az „ömlesztett anyag” katalogizálása és a selejtezésre szánt művek kiválasztása egészen az év végéig folyt és a következő évben sem ért véget. A végeredmény : a régi „fővárosi könyvtár” kereken 13 500 művéből mintegy 40%-ot selejteztek ki és megtartottak 5200 művet. Az egyesítés zárszámadása szerint az együttes állomány 1903-ban 22 445 mű 53 456 kötetben. Az egyesítés munkáját 1903-ban ideiglenes személyzet végezte, amely két díjnokból és egy szolgából állott. 1903 utolsó nevezetes eseménye volt, hogy november 12-én a tanács úgy határozott: pályázatot hirdet az év első felében szervezett könyvtárosi állásokra. A hirdetést közreadták, de az állások tényleges betöltésére már csak a következő évben került sor. Az ideiglenességre hivakozva jelentette Kőrösy József 1903 vége körül írott (kelet nélküli) beadványában a tanácsnak, hogy a könyvtárat egyelőre csak kebelbeliek számára bocsáthatja rendelkezésre. Indokolásul felemlítette: a katalógusok körül nagy zűrzavar van. A tanács korábbi engedélye alapján ugyanis tervbe vették a statisztikai hivatal könyvtára katalógusának kinyomtatását, erre pénzt is kaptak és a kiadvány előkészítéséhez a gyűjtemény cédulaanyagát az előző évben teljesen átrendezték, a betűrendet felborították. Az egyesítés utáni hónapok iratai szerint a személyzethiány ellenére sem vesztegették az időt. Megkezdték a kétféle anyag egybeolvasztását, selejtezését, emellett már 1903. augusztus 15-én Kőrösy kezdeményező lépést tett a gyűjtemény Budapest-történeti anyaga gazdagítása érdekében: a főváros birtokában levő és Budapest látképeit ábrázoló Lafraconi-féle gyűjtemény (amely a főváros mérnöki hivatalában volt), átadását kérte a könyvtár számára. 1903. szeptember 11-én a hivatal a közgyűlési, illetve tanácsi határozatnak megfelelően elkészítette a szervezeti szabályzat kiegészítését jelentő „Utasítás a főváros könyvtár használatára című” tervezetét is. Ez sok vonatkozásban a Toldy László által kidolgozott elveket követte. A 4. pont szerint minden könyvről külön kérőcédulát kell kiállítani és a kérőcédulák gyűjtésére a városháza Váci (Tanács) körúti kapuja alatt ládát állítanak fel, a kért könyveket másnap 11 órától bocsátják rendelkezésre. Szórakoztató műveket csakis tudományos célra kölcsönöznek, kívánatkönyvet állítanak fel és a kért műveket a lehetőség szerint beszerzik. A könyvtár évenként április 16-tól 30-ig tart zárva, sajátos belső munkák elvégzésére. A helybenolvasók személyazonossági igazolvány felmutatása ellenében kapnak látogatójegyet, melyet évenként meg kell újítani. Felső ruhájukat a ruhatárban 38
