Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
Ami különösen fontos számunkra: Kőrösy József ebben az emlékiratban mondja el a fővárosi könyvtárral kapcsolatos álláspontját. A tanács tudomására hozza, hogy fenntartja 10 évvel korábbi nézetét: a fővárosi statisztikai hivatal nem hivatott, nem is kötelezhető arra, hogy önálló nagy nyilvános fővárosi könyvtárat gondozzon. Ugyanakkor kijelenti: most (1902-ben) kényszerűségből és mert bizonyos előnyökhöz juthat, mégis kész arra, hogy a statisztikai hivatal részlegeként annak könyvgyűjteményét, mint közigazgatási könyvtárat közkönyvtárrá alakítsa. Ha ezt megteszi a következő előnyökhöz jut: 1. megszűnne az a veszély, hogy „konfiskálják” a hivatal könyvtárát, 2. helyiségeket, személyzetet és az addigi nyomorúságos dotáció helyett, megfelelő anyagi kereteket is kapna a nyilvános könyvtárrá alakított statisztikai hivatali gyűjtemény gyorsabb fejlesztéséhez. A kilencszázas években már a legkomolyabb formában tárgyalnak a fővárosi könyvtár megteremtéséről. Lassan befejezett ténnyé válik, hogy ennek egyik alapja a fővárosi statisztikai hivatal akkor már számottevő könyvgyűjteménye lesz. A fővárosi könyvtárat nyilvános közigazgatási és várostörténeti gyűjteményként a statisztikai hivatal keretében Kőrösy József igazgatása alatt kívánták megteremteni. 1903 elején a kérdés eldől és Kőrösy József ez alkalomból írta meg a már idézett „Visszapillantás”-át a gyűjtemény 33 éves (1870-től 1903-ig tartó) fejlődéséről. Elégtétellel állapítja meg, hogy hasonló tekintélyes szakkönyvtárat külföldi nagyvárosok se igen tudtak felmutatni. Az anyag négyötöde közigazgatási, 13%-a statisztikai, kereken 32 000 kötetet foglal magában, jóllehet a főváros a 33 esztendő alatt mindössze 17 000 koronát fordított rá, a gyűjtemény 60 000—70 000 korona értékű. A többletérték elsősorban abból adódik, hogy a külföld bőkezűen árasztotta ingyenes kiadványait, de emellett egyes hazai ajándékozók is elősegítették a könyvtár fejlődését. Maga Kőrösy József 2650 kötettel gazdagította a gyűjteményt, Királyi Pál volt főjegyző a Pesti Napló teljes sorozatával, Pollák Henrik közegészségügyi tanácsnok és a fővárosi tanács is számos könyvet ajándékozott. 1903-ban fejezi be tehát Pest városa, majd Budapest első hivatali szakkönyvtára életét, hogy a következő évben mint az új fővárosi könyvtár egyik alkotóeleme kezdje meg működését és annak berendezéséhez (raktározás, katalógusok, szakrend) ideiglenes (1913-ig használt) kereteket is adjon. Előttünk áll a gyűjtemény 33 éves históriájának vázlata, melyből egy eleven, a kor követelményeinek megfelelő szakkönyvtár élete bontakozik ki körvonalaiban. A gyűjtemény történetén végigpillantva úgy érezzük, a fejlesztés érdemét elsősorban Kőrösy Józsefnek kell tulajdonítanunk. Kőrösy találékonyságának és buzgóságának tulajdonítható az az eredmény is, hogy határozott célkitűzéssel gyarapítva az anyagot, az utóbb már nevetségesen csekélynek tűnő dotáció ellenére sikerült minden tekintetben jelentős könyvtárat teremtenie, mely beolvasztása után értékes alapot adott a fővárosi könyvtárnak. A RÉGI „FŐVÁROSI KÖNYVTÁR” (1892—1903) Az 1870-ben keletkezett statisztikai hivatali könyvtár csak egyik alapja az 1904-ben megnyitott fővárosi könyvtárnak. Mellette amint erről már szó esett, 1892-től egy újabb gyűjtemény volt alakulóban a fővárosi levéltáron belül. Ez lett másik „ősforrása” a mai intézmény központi állományának. A levéltár falai közt kifejlesztett gyűjtemény viselte először a „fővárosi könyvtár” (teljesebb formában: „Budapest fő- és székváros könyvtára”) nevet. A megjelölés megtévesztette azokat, akik nem tettek különbséget e régi, levéltári „fővárosi könyvtár” és a statisztikai könyvtár egyesítése utáni új fővárosi könyvtár között, hanem az utóbbit egyenesen a levéltáriból származtatták. Ez a félreértés okozta a legtöbb zűrzavart a könyvtár alapítási időpontját illetően. Sokan nem az 1904-es megnyitást tekintették a mai könyvtár születési dátumának, hanem a levéltári „fővárosi könyvtár”-ét, illetve fejlődésének valamelyik fontosabb dátumát. Valójában a levéltáron belül létrejött „fővárosi könyvtár” elnevezése ellenére éppen úgy csak egyik előde a mainak, mint a „Frank-Könyvtár”, vagy a statisztikai hivatal gyűjteménye. A régi fővárosi könyvtár keletkezésének és több mint tízesztendős fejlődésének históriája azonban szintén fontos része a fővárosi könyvtár előtörténetének, ezért tárgyaljuk azt önálló fejezetben. Miként született a levéltárban fővárosi könyvtár, miért éppen a kilencvenes évek elején került erre sor ? A gyűjtemény keletkezésében a törvényszerűségnek és a véletlennek egyformán szerepe volt. Törvényszerű, hogy a kilencvenes években ismét napirendre került egy könyvtár létesítésének terve. A város rohamos fejlődése és vele együtt a városigazgatási feladatok bonyolultabbá válása kapcsán merült fel ismét a gondolat: szükség lenne a városi tisztviselők munkáját elősegítő közigazgatási könyvtárra. Az eszmét, (mint erre az előző fejezetben utaltunk), a pénzügyi bizottság 1891. november 5-i ülésén Rácz Károly törvényhatósági bizottsági tag vetette fel, majd a főváros tanácsa határozattá emelte (1891. november 19-én). Egy ideig Kőrösy Józsefet próbálták rávenni, hogy vállalja a könyvtárépítés gondját, tekintve, 26
