Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Másfél évtizedes hanyatlás (1930-1944)
sőt a földnélküli és szegényparasztok millióitól is elvitattak minden ilyen szándékot. Ez a bevezetés is bizonygatta, hogy szerzői „tárgyilagos bibliográfiát” állítottak össze, ami alatt azt értették, hogy a nagybirtokrendszer olyan védelmezői, mint Albrecht főherceg, gróf Károlyi Gyula és hasonlók mellett a náci és nyilas irányzat szószólóit, Matolcsy Mátyást, Oláh Györgyöt és társaikat is szerepeltették, mint a „második oldal” (melyik másik?) képviselőit. Ugyanígy a fasiszta propaganda jegyében készült az 1936- ban megjelent „Racionalizálás” című bibliográfia is. Az utolsót már Veredy (előbb Witzmann) Gyula egyedül állította össze 1941-ben „Néperővédelem” cím alatt. Ez az utolsó horthysta Évkönyvben (1942) és különlenyomatban látott napvilágot. Az anyaggyűjtést Veredy 1942. február 28-án zárta le. A „Néperővédelem” 1400 címet ölelt fel, a legkülönbözőbb náci és hazai „fajvédelmi”, „fajkutató” folyóiratok cikkei is helyt kaptak benne. Veredy bevezetésében hangoztatta, hogy „A néperőpolitika a teljesértékű anyagot istápolja” és ezúttal csak ennek a kérdésnek forrásait adhatta, a „túlnépesedés” és a zsidókérdés irodalmából azonban egyelőre csak egy töredéket közölhetett, az utóbbiból csak olyan művek anyagát, „amelyek a zsidókat a házasságból kizárják”, továbbá azon forrásokét, amelyek kimutatják, hogy a keresztény-zsidó házasságok „a néperőnek nemcsak minőségi, hanem mennyiségi lerontói” is. Veredy Gyula vigasztalásul megjegyezte, hogy „óriási teljes anyag”-a van a nem teljesértékű, (azaz rabszolgasorsra vagy kiirtásra szánt) „emberanyag”-ra vonatkozó címekből. A kézirat e része a fasizmus közbejött összeomlása miatt nem került kiadásra. Az „Aktuális nemzetpoltikai kérdések” sorozat Veredy 5. számmal jelzett összeállításával lezárult. A beszerzési politikán és a publikációs munkán túlmenően a könyvtár központja segítséget nyújthatott és nyújtott a legszélesebb körökben folytatott fasiszta propagandához is, amint ez az évi jelentéseknek a referensz-szolgálat teljesítményeit felsoroló passzusaiból kiderül. A fővárosi könyvtár valóságos szellemi fegyvertára lett az antibolsevista uszító propagandának és ennek megfelelően fordult hozzá segítségért többek között a régi fasiszta szövetkezés, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), amikor 1941. december 14—22 között Budapesten, a pesti Vigadó épületében nagyszabású „Antibolsevista kiállítás”-át előkészítette. A könyvtár igen jelentékeny anyaggal járult hozzá az akció sikeréhez, amiért a MOVE elnöksége 1942. január 20-i levelében mondott „forró köszönetét”, ugyanitt kérte az igazgatóságtól, hogy a vidéki városokból érkezett nagyszámú megkeresésre való tekintettel a könyvtár engedje át még egy időre a kiállítási anyagot, hogy azt vándoroltathassák az országban.1 A kérést Enywáriék természetesen teljesítették, mire az előzőnél is hálateltebb elismerésben részesültek. Az 1942. május 29-én a MOVE elnöke sajátkezű aláírásával ellátott levélben olvashatjuk: „A kiállítást szerte az országban 150 000 ember tekintette meg, de túlnőtt az ország határain is, hiszen német, olasz, francia, spanyol helyszíni közvetítést vettek fel a kiállításról és sugároztak szét a világűrben. Ügy befelé, mint kifelé tehát jó szolgálatot tett a bolsevizmus elleni küzdelemben a tek. Igazgatóságnak a kiállítás sikere érdekében tanúsított megértő készsége ... ”2 A fasiszta könyvtárpolitika megnyilvánulásának tekinthetjük azt a magatartást, amelyet a könyvtár- igazgató egyes baloldali kiadványok kezelése során tanúsított. A kép teljessége végett utalunk itt arra: néhány esetben előfordult, hogy a könyvtár vezetősége engedélyezte egyes külföldi baloldali kiadványok beszerzését, de ez csak ezrelékekben kifejezhető módon szépítette a gyarapítás politikai mérlegét. Ugyanakkor azt is joggal állíthatjuk, hogy az a néhány kifejezetten marxista könyv, amely ez időszakban a könyvtárba került, elnézés, tájékozatlanság vagy nemtörődömség következtében csúszott keresztül a szűrőn. Ez volt a horthysta politikai rendőrség véleménye is, amely megfigyelés alávette a központot. (Ennek az akciónak ismertetésére később térünk ki). Ezt a feltételezést igazolja több Enyvvári Jenő könyvtárigazgatótól származó bizalmas levél is, illetve az e levelekre érkezett válaszok, amelyeket a könyvtár régi irattára őrzött meg. Ez utóbbiak közt találunk például egy 1929. december 27-én keltezett „Átvételi elismer- vényt”-t, amelyen Baróthy Pál főügyész nyugtázta Illés Béla először az emigrációban (több országban is) megjelent „Ég a Tisza” című regénye Die Generalprobe címen kiadott német fordítása egy példányának átvételét. Két nappal később (1929. december 29-én) egy másik emigráns magyar munka, Sándor Kémery Die Kerker von Budapest című könyve érkezését nyugtázta Baróthy főügyész.3 (A „Sándor Kémery” álnév Bölöni Györgynét fedte, a Kerker von Budapest című könyve, amely a fehér terror borzalmait leplezte le, Szenvedések könyve címen jelent meg itthon a felszabadulás után). 1 Irattár. Levelezés. 1942. jan. 20. 2 Uo. 1942. május 29. s Irattár. Bizalmas. 1930—1940. 276
