Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
1927. szeptember 27-én kelt Kühner Antal, a Grill könyvkiadó könyvelője levele. A Hunyadi téri 10-es fiókban szerzett tapasztalatait összegezve írta: „Én és kollegáim szinte hátborzongva megyünk könyvet kivenni ezen fiókkönyvtárba... Az itt foglalkozó tisztviselők nem hogy udvarias modort nem tanúsítanak, de a legpökhendibb kezelésben részesítik a közönséget...M1 „1929 novemberiben keltezte Palotay Ferenc 4 negyedrét ív oldalra terjedő panaszos levelét a budai 6-os könyvtár „egyik nő tisztviselő je” ellen, aki egy utána érkezett orvostanhallgatót kiszolgált, majd őt a már kikészített könyvvel várni hagyta és egy ismerősével Galsworthyról kezdett beszélgetni. Palotay könyvei már 15 perce várták a néhány mozdulatot igénylő pecsételést, amikor a könyvtárosnő „már Galsworthy nővérére terelte a szót, akit beszélgető partnere ismert.” Ekkor közbeszólt az olvasó és kérte könyvei kiadását, de meg is kapta a választ : „Én fogom tudni, mikor adjam ki a könyveket, különben is azt ajánlom, akkor jöjjön a könyvtárba, amikor van felesleges ideje várakozni” Persze hiányos lenne a kép, ha a könyvtár nyilvános szolgálatát egyedül a hibákon át ítélnénk meg. Az ellenforradalom éveiben sutba dobták ugyan azokat az elveket, amelyek szerint a könyvtári munka középpontjában az olvasószolgálat áll, de a pályát hivatásuknak tekintő egyes jószándékú és szolgálatra kész beosztott könyvtárosok a régiek és újak közül sokmindent átmenthettek az előzékeny olvasószolgálat hagyományaiból és a maguk területén vonzóvá tették a könyvtárat. A WENCKHEIM PALOTA Az 1926/1927-es esztendők fordulóján vette meg a főváros akkori vezetősége a könyvtár számára a volt Wenckheim palotát, központjának mai otthonát, amelybe a gyűjteményt 1931 tavaszán költöztették be. Az intézmény sorsa azóta sok tekintetben összefonódott ezzel az épülettel, melynek megszerzése azonban már kezdettől fogva heves vitákat, összecsapásokat idézett elő. A huszas évek végén különösen az épület megvásárlását kísérő gyanús mozzanatok váltottak ki nagy felzúdulást, jogosnak bizonyuló vádakat és az a kérdés, hogy vajon megfelel-e, vagy sem ez a palota a könyvtár igényeinek, növekvő szükségletének, a mai napig sem jutott nyugvópontra. Az itt következő lapokon röviden felidézzük a fővárosi könyvtár emberöltőkön keresztül visszatérő helyiségproblémáit és részletesebben szólunk arról, mi volt a helyzet az 1920-as évek közepén. A további fejezetekben részben ismeretlen, részben feledésben volt, szétszórt adatok és dokumentumok alapján vesszük tüzetesebb vizsgálat alá a Wenckheim palota múltját, az épület megvásárlásának körülményeit és azt a kérdést, hogy milyen indítékok késztették a város urait, hogy ezt az épületet megvegyék, végül hogyan és milyen távlatra oldották meg a Fővárosi Könyvtár elhelyezésének ügyét. A KÖZPONTI GYŰJTEMÉNY HELYISÉGPROBLÉMÁI Az eddig elmondottakból is világos, hogy Budapest városi könyvtára számára a helyiség kérdésének megoldatlansága magával a gyűjteménnyel egyidős. Az is ismeretes, hogy 1910-ben Szabó Ervin kezdeményezésére és az akkori liberális polgármester, Bárczy István és egy sereg közéleti ember támogatásával széles mozgalommá nőtt a könyvtárhoz méltó nagy, reprezentatív központi kultúrpalota felépítésének ügye és 1914 tavaszán a Városi Könyvtár akkor már főként társadalomtudományi és várostörténeti jellegű központja különgyűjteményeivel együtt „ideiglenesen” költözött be a rendelkezésére bocsátott Károlyi (ma Ferenczy István) utca 8. alatti iskolaépületbe, melyet az ideiglenes jellegnek megfelelően alakítottak át viszonylag csekély költséggel erre a célra. Az iskolaépületre ugyanis a Károlyi utca 8. alatti telek végéhez csatlakozó fővárosi reáliskola is szemet vetett. A város tulajdonát képező reáliskola, amelynek homlokzata a szomszédos Reáltanoda utcára nézett, maga is helyszűkével küszködött, terjeszkedni akart és természetszerűleg azt az ugyancsak a város tulajdonát képező telket, épületet szerette volna megkapni, melyet „az új könyvtárpalota felépítéséig” a fővárosi könyvtárnak utaltak ki. A könyvtár központja az ideiglenesség reményében építette ki a Károlyi utca 8. alatt nyújtott „átmeneti” otthonában az 1. számú fiókkönyvtár felnőtt és ifjúsági részlegét is, hiszen csak „rövid” időről volt 1 2 1 Irattár. Panaszos levelek. 1924—1929. 2 Irattár. Panaszos levelek. 1924—-1929. 17 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 257
