Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
Kőrösy József a fenti előterjesztés előkészítésével egy időben járt el a Frank-Könyvtárból kiválasztandó anyag ügyében is. A katalógus megtekintése után 1874. július 6-i keltezéssel nyújtotta be javaslatát, amelyben öt csoportba sorolva összesen 335 mű visszavételét kéri. — A műveket felsoroló címjegyzéket nem sikerült megtalálni, de megmaradt a Kőrösy József által készített összesítés, amely az alábbi tárgykörbe csoportosítja a műveket: 45 munka — a közigazgatási, városi alkotmányok, egyéb városi ügyek, 88 munka — a nemzetgazdaságtan és pénzügytan, 135 munka — az államtudomány és statisztika, 37 munka — a jogtudomány, 30 munka — egyéb tárgykörből lenne átadandó a statisztikai hivatal könyvtárának. Az összesítés „munká”-kat sorol fel, vagyis nem 335 kötetről, hanem jóval többről van szó. Kőrösy utóbbi javaslatával a közgyűlés 1874. február 4-i ülésén kiküldött és Békey Imre elnöklete alatt álló bizottsága foglalkozott, tehát az a bizottság, mely elsőként vetette fel az elajándékozás gondolatát. A főváros tanácsa Kammermayer Károly polgármester elnöklete alatt foglalkozott a javaslatokkal és azokat, csekély változtatásokkal 1875. február 20-i ülésén jóváhagyólag terjesztette a közgyűlés elé. Az 1875. március 11-i közgyűlés, mely mint láttuk, a Frank-Könyvtár elajándékozásában mondotta ki az utolsó szót, tulajdonképpen egészen jelentéktelen módosításokkal hagyta jóvá azokat az előterjesztéseket, amelyek végső soron Kőrösy Józseftől származtak. A közgyűlés döntése értelmében tehát a Frank-Könyvtár tulajdonjogának átruházása előtt a Kőrösy József által kiválasztott műveket, számszerint 326 munkát, „egy fővárosi közigazgatási könyvtár alapításáig” a statisztikai hivatal könyvtárához kell az egyetemnek visszaszolgáltatnia s a sajtótermékek köteles példányait beküldésük után fél-fél esztendeig a városi közraktárban kell őrizni, majd a már ismertetett módon szétosztani, egyben ugyancsak a Kőrösy József által tett előterjesztés alapján kötelezni kell a nyomdákat, hogy termékeikről pontos nyilvántartást vezessenek. A kötelespéldányokat 1893-ig kapta meg a statisztikai könyvtár, akkor elragadta tőle ezt a jogot a főváros levéltára. A következő fejezetben térünk ki e probléma részleteire. A törvényhatóság döntésével tehát 326 olyan munka került a fővárosi statisztikai hivatal könyvtárába, amelyet első tulajdonosa, Frank Ignác eredetileg is egy városi (bár nem hivatali szak-) könyvtárnak szánt. A visszaszolgáltatott művek jegyzéke elkallódott, így azt sem lehet megállapítani, hány kötetről volt szó. Mégis egyes adatok segítségével részben rekonstruálható az anyag. Értékes voltáról már csak azért sem lehet kétségünk, mert a statisztikai hivatal múltjával foglalkozó összes írások különösen kiemelik ezt a körülményt. így például Weisz (Földes) Béla már említett 1876-os füzete („Das Statistische Bureau der Hauptstadt Budapest”) is hangsúlyozza, hogy a Frank-Könyvtárból „a régebbi nemzetgazdasági és államtudományi irodalom számos értékes darabját” nyerték. Thirring Gusztáv kerek húsz esztendővel utóbb (1894-ben) írott visszapillantásában is hangoztatja, a 326 mű „jelentékeny gyarapodás” volt, megemlékezik róla Kőrösy József 1903-as, a statisztikai könyvtár 33 éves fejlődését méltató írásában. Mi több, Földes Béla még kerek 60 esztendő múltán is érdemesnek tartja, hogy „A Fővárosi Statisztikai Hivatal bölcsőkorából” (1934) című emlékezésében egy bekezdés erejéig beszéljen a Frank-Könyvtárból nyert anyagról : „Nagy nyereség volt, hogy Frank Ignácnak, a kiváló jogtudósnak a főváros tulajdonába került gazdag könyvtárából államtudományi állomány a hivatalnak engedtetett át. Ezáltal számos nagyértékű és ritka könyv, így a Custodi-féle gyűjtemény, a statisztikai szempontból különösen nagyértékű Recherches statistiques de la ville de Paris, a Diderot—D’Alembert-féle enciklopédia stb.” jutott a statisztikai hivatal könyvtárába — idézi az esetet Földes 1934-ben. Ez utóbbi, már néhány címet is feltüntető tájékoztatás birtokában és annak a ténynek az ismeretében, hogy a fővárosi statisztikai hivatal könyvtára csaknem maradéktalanul beolvadt az 1904-ben életrehívott fővárosi könyvtárba, tehát a mai gyűjtemény alkotóeleme lett, keressük a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi állományának katalógusában az imént említett címeket, de azokat vagy nem leljük, vagy a címek mögött álló könyveket nem tudjuk azonosítani a Frank-gyűjtemény maradványaival. (A nagy francia enciklopédiából pl. két sorozata is van a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjának, de egyik sem a Frank-hagyatékból való). De ha más úton kutatjuk ezt az „ősállományt”, akkor nagy számban sikerül — legalább egy részét azonosítani. Ezúttal is a tulajdonpecsétek segítenek. A könyvtár központjának nyolcadrét anyagát a 10 000-es számmal indulva dolgozták be, tehát az „ősállományhoz” tartozó nyolcadrét könyveket mindenekelőtt ezen a tájékon kell keresnünk, s valóban meg is leljük őket. Tüzetesebb vizsgálat után ugyanis tucatjával találunk olyan könyveket, melyek eredete nem lehet kétséges, mert beléjük van ütve a „SZ: K: PEST VAROSA KÖNYVTÁRÁBÓL 1850“ szövegű bélyegző. 22
