Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)

készültséget, iskolai végzettséget követelő egyéb intézmények, például a köztisztasági vállalat alkalmazottainak.

„Ilyen körülmények között —, olvashatjuk a cikkben —, amikor a könyvtárosi állásra pályázóktól a tanács joggal megköveteli a főiskolai végzettséget, az idegen nyelvtudást, a tudományos írói munkásságot, a jövőben alig akad pályázó, aki ilyen ismeretek birtokában, melyet 26—27 éves kora előtt alig szerezhet meg, a rosszul fizetett könyvtárosi állásra vágyódnék.”

A könyvtárigazgató kelet nélküli (valószínűleg 1926 február—márciusában írt) előterjesztése — a fogalmazvány maradt meg — ugyancsak tükrözi az intézmény dolgozóinak elkeseredettségét. Az igazgató az 1919 elején hatálybalépett státuszrendezést állította mintaképül e javaslatában, ahol ilyen „szentségtörő” kijelentésre ragadtatta magát: „A tudományos tisztviselő tehát csak akkor érheti el a fizetési osztályban vele egykorú középfokú tisztviselőtársát, ha a forradalmak jönnek segítségére”.1

A könyvtárosok kérelmét azonban a város korlátozott anyagi lehetőségeire hivatkozva nem teljesítették. A „Személyzeti ügyek” című rovat stereotíppé vált bevezető mondata az 1926—1929-es jelentésekben: „A könyvtár tisztviselőinek státuszában a jelentés évében semmiféle változás nem állt be”.

AZ ÁLLOMÁNYGYARAPODÁS SZÁMAI ÉS TARTALMA

A forradalmak bukását követő négy és fél esztendős hanyatlás, illetve veszteglés után a dotáció növekedésével párhuzamosan a konjunktúra idején a könyvbeszerzés évi mutatói is gyors ütemben emelkedni kezdtek, mi több: 1929-ben, más szóval a gazdasági fellendülés utolsó évében rekordszámot ért el a könyvtár e téren. Maguk a számok a következő képet tárják elénk a könyvtár évi gyarapodásának növekedéséről :

1924 11 602 darab

1925 24 815 „

1926 38 599 „

1927 32 475 „

1928 35 982 „

. 1929 43 865 „

A beszerzett anyag nagyobb része a helyrehozott és megint megnyitott, valamint az újonnan létesített fiókkönyvtárakba került.

A központi gyűjtemény 1925—1929 közt átlagosan 8—9000 kötettel gazdagodott, a fiókhálózat állománya 1924-ben több mint 16 és félezerrel, a következő évben közel 30 000 kötettel, majd kisebb visszaesések után 1929-ben 34 és félezerrel. Az öt esztendő alatt a hálózat számára összesen 136 553 kötetet szereztek be. Ennek segítségével sikerült kitölteni azokat a hézagokat, amelyeket a Tanácsköztársaság bukása után végrehajtott selejtezés idézett elő, feltámaszthatták az ellenforradalom első éveiben bezárt könyvtárakat, pótolhatták a használat közben tönkrement példányok egy részét, végül megfelelő mennyiségű anyagot biztosíthattak a néhány újonnan nyitott fiók indulásához is.

Ä fiókok számára 1924—1929 közt összevásárolt több mint 136 000 kötetnyi könyvtömeg szak szerinti megoszlását a jelzett évekről szóló nyomtatott jelentések külön táblázatai tüntették fel.

A szépirodalmi beszerzés ezek szerint 1924-ben csak 60,7%-os arányban szerepelt, de 1927-ben már 69%-ot tett ki. Az ismeretterjesztő művek száma viszont az 1924-es 39,3%-ról 31%-ra csökkent, a visszaesés 8,3%.

Az ismeretterjesztő anyag gyarapításának korlátozása a könyvtár népművelő funkciójának csorbítását jelentette. Jelentékenyen csökkent például a történelmi művek beszerzésének százaléka, noha a fasiszta rezsimben „megfelelően” szűrték meg a nyilvános közkönyvtárak történelmi anyagát, mégis majdnem a felére csökkentették beszerzésének hányadát, (12,1%-ról 7,1%-ra). A művészeti irodalom 1924-ben még 6%-kal, 1929-ben már csak 3%-kal szerepelt a beszerzésben. Hasonlóan elsorvadt a köz- gazdaságtan és egyéb szakok irodalma is.

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy mi áll a számadatok mögött.

A fiókhálózat részére beszerzett könyvanyag cím szerinti összetételéről a megfelelő katalógusok tájékoztathatnának, de a Horthy-rendszer idején 25 év alatt összesen két fiókhálózati kiadványra futotta a könyvtár erejéből. így azután csak elég hézagos képet alkothatunk arról, hogy mit is jelentett tartalmilag az a 136 és félezer kötet, amelyet a hálózat kapott a konjunktúra jóvoltából.

A szóbanforgó két katalógus közül az első 1926-ban jelent meg és az óbudai (8. számú) fiók anyagát tárta fel, a második 1929-ben a fiókhálózat egészének szépirodalmi állományához adott útmutatást, „A fiókkönyvtárak magyar nyelvű szépirodalmi könyveinek jegyzéke” cím alatt.

1 Irattár. Státuszrendezés. 1926.

245