Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
KÖTETFORGALOM 1919 1920 1921 1922 1923 50 658 27 534 37 524 30 798 34 143 Az ellenforradalom első évei tehát itt 33—45%-os hanyatlást okoztak. A 3. számú (X. kér. Százados úti) könyvtár sorsa az előbbieknél is tragikusabb: 1921. július 27-én „a barakképület rozogasága miatt” (1. Évkönyv 1921. p. 16.) egyszerűen lezárták. A városnak a legszükségesebb renoválásra „sem volt pénze”. — A betörések itt is hétköznapi eseménynek számítottak. A forgalom adatai: 1919 1920 1921 1922 1923 45 436 36 245 24 321 nem működött nem működött Még alaposabban elintézte a „nemzeti megújhodás” a 4. számú (a városházi diákmenza) fiókkönyvtárát, melynek forgalma 1919-ben még 5748 kötet volt. A következő évben a kötetforgalom 3134-re, 1921-ben 1409-re esett. Az 1922-es és 1923-as jelentésben a forgalom száma helyett ez áll: megszűnt. Végül még ennél is hamarabb utolérte a végzet az 5-ös (Állatkerti mozgó) könyvtárat. Itt az 1919-es forgalom 2290 kötet. 1920-tól 1923-ig viszont a következő mondat ismétlődik a jelentésekben: „E fiók működése a jelentés évében szünetelt.” A csacsifogatos állatkerti könyvtár a magyar főváros sajátos színfoltja volt. — A csendes megütközés hangját szólaltatta meg a Fővárosi Hírlap névtelen cikkírója, aki bevezetőül elmondta, hogy a fiadelfiai állatkert igazgatója budapesti tanulmányútján éppen az állatkerti csacsifogatos könyvtárat találta a legötletesebbnek s kijelentette, hogy „liberálisabb könyvtárkezelést sehol a világon nem látott” — az egykori tanítómesterek, az amerikai könyvtárosok is tanulhatnak Budapesttől. A cikkíró azzal fejezte be híradását, hogy bár azóta „valószínűleg Filadelfia állatkertjében is jár már egy könyvtároscsacsi”, de nálunk, éppen mert nagyszerűen bevált „mi sem természetesebb, mint az, hogy a könyvtárat, a kölcsönzést és a csacsit is egyszerűen beszüntették. Helyette most rózsaünnepeket rendeznek az állatkertben. Mindezt a magyar kultúra nagyobb dicsőségére. De ilyesmi csak Filadelfiának jó.”1 Két könyvtárfióknak sikerült nagyobb zökkenő nélkül átvészelnie az ellenforradalom első 4 és fél esztendejét; a sors iróniája: éppen az a két fiók volt ez, amelyet 1919-ben a proletárhatalom hívott életre, vagyis a Budai Vigadóban működő 6-os (Corvin-téri) és az angyalföldi 7-es (Vág utcai) könyvtár. A forradalom megdöntése azonban e fiókok életében se múlt el nyomtalanul s ez nem csupán abban mutatkozott meg, hogy mind személyi téren, mind pedig a könyvállományban rövidesen végrehajtották „a szükséges tisztogatást”. — A legszembetűnőbb az a fordulat volt, hogy az ellenforradalom győzelmével a két fiók jog szerint nem tartozott már a fővárosi könyvtárhoz. Á 6-os fiók sorsának bizonytalanságáról fentebb már szóltunk. A tulajdonjog körüli levelezgetés még a huszas évek végén is folyt. Csaknem azonos volt a helyzet a 7-es számú, az V. kerületi Közjótékonysági Egyesület anyagának és helyiségének felhasználásával létesített angyalföldi könyvtárral. A döntésre hivatott egyesületi közgyűlés napirendjéről esztendőről esztendőre kimaradt a könyvtár jogviszonyának rendezése. 1 Főv. Hírlap 1921. szept. 9. 240
