Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
Az esetleg háborgó lelkiismeretek megnyugtatására a bizottság azt is konstatálta, hogy az Egyetemi Könyvtár is nyilvános közkönyvtár, a könyvek ott is hozzáférhetők lesznek. — Ami az elheverő városi kötelespéldányokat illeti, itt további vizsgálatot javasoltak. Mint látjuk, sommásan akarták elintézni a városi könyvtár ügyét. Az ítélet elhamarkodottságára abból is következtethetünk, hogy a Frank-Könyvtárt összetételénél fogva is alkalmatlannak találták a célra. A bizottság szerint ez „nagyobbrészt jogi és itt is inkább kútforrási” anyag és az még annak is ellentmond, amit Toldy Ferenc 13 évvel korábban írt. Toldy ugyanis, mint láttuk 1861-ben a Frank-Könyvtárt így jellemezte: „Legnagyobbrészt klasszicus literaturából, jogi és történeti munkákból áll”. A városi tanácsnak úgy látszik kapóra jött a javaslat és jóváhagyással terjesztette ezt a közgyűlés elé. Az 1874. április 8-iki közgyűlésen azonban még elég nagy számban ellenezték, további vizsgálatot kívántak. A városi könyvtár gondolatát nem ejtették el és indítványozták, hogy a Frank-Könyvtárat egyelőre a főváros statisztikai hivatalában helyezzék el. — Itt kapcsolódik először össze a Frank-Könyvtár és a statisztikai hivatali könyvtár története. — A közgyűlés emellett azt az eshetőséget is latolgatta, hogy az Egyetemi Könyvtár talán új, tágasabb otthonában mégis hajlandó lenne a régi állapotnak megfelelően őrizni Pest város, most már Budapest főváros Frank-Könyvtárát, míg létrejön a fővárosi könyvtár. — Ezért arra is utasítást adott, kérdezze meg a tanács, van-e lehetőség a tulajdonjog fenntartására.Emellett arra is gondoltak, hogy a város valamelyik intézményébe szállítják át a gyűjteményt, de ez a terv elesett. Az átirat el is ment az Egyetemi Könyvtárhoz. — A válasz egyértelmű és határozott volt. Horváth Árpád igazgató ugyanis ezt hozta a tanács tudomására : „... hivatalos kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az említett könyvtárnak az új könyvtárban eszközlendő további ideiglenes kezelése saját Egyetemi Könyvtárunk érdekeivel merőben ellenkezik... A leggyengédebben szólva a drága pénznek s a még drágább időnek bűnös pazarlása fogna lenni...” Horváth Árpádnak az egyetemi tanács által is támogatott május 15-iki átirata tehát válaszút elé állította a tanácsot; az Egyetemi Könyvtár építése befejezéséhez közeledik, döntést sürget, vagy elviszik, vagy odaajándékozzák a könyvtárat. — A hatóságok most már újabb nyomatékos érvet kapnak ahhoz, hogy szabaduljanak a könyvtáralapítás gondjától. Még egy aggodalmuk volt: nem jelentkeznek-e Frank örökösei, nem zúdítanak-e pereket a nyakukba a hűtlen sáfárkodás miatt. — A város jogügyi bizottmánya szeptember 14-iki véleményezésével igyekezett ezeket az aggodalmakat is elosztatni: „A végrendelet második pontja meghatározza ugyan a hagyományozás célját, de anélkül, hogy a főváros kötelességévé tétetnék a hagyományt csupán ezen és nem más célra fordítani és ezért a végrendelet megállapítása nem bír a meghatározás (módus) kellékével... meggyőződésünk szerint az örökösöknek semminémű igény formálására jogalapjuk nincsen...” Elhárult tehát a legfőbbnek tekintett akadály is az elől, hogy szabaduljanak a gondtól. Most már sokoldalú indokolással kerülhetett a közgyűlés elé a javaslat és 1875. március 11-én a főváros közgyűlése 209/875 szám alatt meg is hozta „históriai értékű” döntését: „... tekintve, hogy a főváros jelenlegi pénzhiánya közt sem könyvtári épületet nem emeltethet, sem a Frank-féle gyűjteménynek könyvtárrá kiegészítésére és folytonos gyarapítására szükséges összegeket e célra nem folyósíthatja, tekintve hogy ... a kérdés végleges megoldása ... további halasztást nem tűr, a Frank-féle könyvtárt a pesti magyar tudományegyetem könyvtárának adományozni határozza el azon oknál fogva is, minthogy az elidegenítés által eredeti rendeltetésétől különben sem vonatik el”. Az indokolás önmagában is a város akkori vezetői elleni gúnyirattal ér fel. Az 1874. és 1875. éveknek a Pesti könyvnyomdában napvilágot látott városi zárszámadásait („Budapest főváros zárszámadása és vagyonleltára”) tanulmányozva, a különböző csoportok és a végösszesítés egyaránt tíz-százezer koronás többletekről tanúskodnak, a közgyűlés mégis nemcsak az egyszeri, bár kétségtelenül jelentősebb összeget követelő könyvtárépület emelésének tervét vetette el, de még a Frank Könyvtár ideiglenes elhelyezésének eszméjét is —, az ezzel járó viszonylag csekély kiadások miatt. És aligha találunk még egy várost, amely a múlt század közepe óta olyan indokolással dobjon el magától egy könyvgyűjteményt, hogy az másutt is teljesítheti rendeltetését. Ugyanez a törvényhatóság a lakosság érdekeit és Frank Ignác emlékét sértő akcióból még erkölcsi hasznot is akart húzni, mert idézett határozatában kimondta : az átadás egyik feltétele, hogy „úgy Frank Ignác neve, mint Budapest főváros közönségének jelen ténye, mellyel a Frankféle könyvtár átengedtetik, az egyetemi könyvtár épületében megfelelő helyen és módon megörökíttetik”. 18
