Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Könyvtári élet az őszirózsás forradalom alatt (1918 október 31 - 1919 március 20)

A könyvtári személyzet helyzetének javítását illetően például a két forradalmat váltig szidalmazó ellenforradalmi jelentés sem hallgathatta el, hogy már az 1918-as őszirózsás forradalom alapvető és régi sérelmet orvosolt: legfelsőbb fórumon (a belügyminiszter 168.836/1918—I. sz. rendeletével) jóváhagyást nyert a Szabó Ervin által még a háború kitörése előtt elkészített, majd a számos módosítás ellenére is éveken át visszautasított státuszrendezési javaslat. Ennek eredményeként véglegesítettek a IV—IX. fizetési osztályokban, a tudományos szakon 8 könyvtári főtisztviselőt (igazgató, aligazgató, 2 főkönyv- táros, 4 könyvtáros), további 13 tisztviselőt középfokon, bár ezek közül 2 hivatalnok a Fővárosi Pedagógiai Könyvtárt illette.1

A státuszrendezés 1919. január 1-én lépett érvénybe: ekkor kapta meg hivatalosan igazgatói kinevezését Madzsar József. Braun Róbert lett az aligazgató, Dienes László pedig főkönyvtáros, Kőhalmi Béla könyvtáros, Cherestesiu Viktor segédkönyvtáros. Hasonlóképp léptek elő a többi alkalmazottak. Madzsar József igazgató azonban már 1918. november 1-től, Braun Róbert aligazgató pedig november 10-től nem a könyvtárban működtek. Madzsar a népjóléti, Braun pedig a Jászi Oszkár vezette külügyminisztérium szervezésén dolgozott. Ezért az egész időszakban Dienes László vezette a könyvtárat. Madzsar könyvtárigazgatói beosztását továbbra is megtartva, 1919. március 1-től egy esztendős fizetésiden szabadságot kért és kapott, ekkor lett ugyanis a népjóléti minisztérium államtitkára. Braun Róbert, aki 1918. november 10-én György János havi díjas könyvtárost is magával vitte a külügyminisztériumba, 1919 elején már a Jászi Oszkár vezette egyetemi reformbizottságban dolgozott és csak 1919. március 21. után tért vissza a könyvtárhoz. Előbb két havi, majd bizonytalan időre szóló szabadságra ment Cherestesiu Viktor (akit távollétében, 1919. január 1-én léptették elő segédkönyvtárossá), de az Erdélybe utazott Cherestesiuval a román előrenyomulás miatt ekkor megszakadt a könyvtár kapcsolata.

A forradalom mellé állott könyvtárosokon kívül nyílt ellenforradalmár is kikerült ebből a gárdából Krisztics Sándor, személyében, aki az ellenforradalmi szervezetként született Területvédő Liga („TEVÉL”) titkára lett és ezen a címen kapott tartós szabadságot.

Hivatalos megbízatásból, tehát mint rangidős, 1918 novemberétől a Tanácsköztársaság 1919. március 21-i győzelméig Dienes László könyvtáros (1919. január 1-től főkönyvtáros) vezette az intézményt, az összes hivatalos iratokat ő szignálta.

Említésre érdemes, hogy az őszirózsás forradalom kormánya tett eleget a nem sokkal előbb elhúnyt Szabó Ervin még 1918 elején benyújtott kérésének, amelyben a könyvtárigazgató javasolta: tudományos munkássága alapján egyetemi végzettsége nélkül is tekintsék könyvtári tudományos szakra képesítettnek Enyvvári Jenő könyvtártisztet.2 Azt az Enyvvárit részesítette a szocialista Szabó Ervin által régebben benyújtott indítványra a Károlyi-kormány belügyminisztere 1918. november 30-i határozatával a különleges kedvezményben, aki azután az ellenforradalom kezdetétől résztvett a baloldali könyvtárosok üldözésében és utóbb is (1926-tól a nyilas uralomig mint igazgató) a jobboldali politika végrehajtója lett a könyvtárban.

A könyvtárosok nyílt politikai szervezkedése a polgári demokratikus forradalom alatt vette kezdetét: valamennyien beléptek a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségébe (VAOSZ). A magyar munkás- mozgalom sajátos viszonyainak megfelelően, ahol a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek között nem volt éles határvonal, félig-meddig a szociáldemokrata párttagsággal volt egyenlő a VAOSZ tagság.

Az alkalmazottak szervezkedése magával hozta bizonyos régi sérelmek orvoslását. Magyarországon 1848 után még egy forradalomnak kellett jönnie olyan vívmányok eléréséhez, amelyeket a nyugati polgáriasultabb országokban régen elértek, például a „szolga” elnevezés megszüntetéséhez. A könyvtár irattárában kelet nélküli kézírásos határozati javaslatot találunk, 1919 január—februárjában keletkezhetett, amely a könyvtár összes altisztjének aláírásával a VAOSZ altiszti osztálya döntésére hivatkozva követeli: „Minden néven nevezendő privát munkák végzése tilos”, aki ez ellen vét, „azzal együttműködni nem lehet”. Üj munkabeosztást készítenek, amely nem kedvez egyeseknek, „hanem a jelen korral párhuzamosan mindnyájunkra nézve egyenlő és igazságos”.3 Egy 1919. január 27-én kelt körlevélben Kőhalmi Béla és Dienes László közölte, hogy „a szolga elnevezés megszűnt, helyébe az altiszt használata lép”. A nyomaték kedvéért aláhúzva fűzte hozzá Kőhalmi: „Nagyon kérem a kollegákat, hogy ezt az elnevezést még egymásközti beszélgetéseikből is irtsák ki”. Egymásközti megszólítás : „úr”, „kisasszony”, „asszony” 17 éven aluliakkal szemben teljes név, vagy keresztnév.4

1 Uo. 5—6. old.

2 Irattár. Személyi iratok. Enyvvári Jenő iratai.

3 Irattár. Őszirózsás forradalom.

4 Uo.

190