Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
„A forradalom melegágya” (1916-1919)
irodalmi képességekkel55 rendelkező személy szovegezte,1 nagyonis Szabó Ervinre illett és a mozgalom egykori résztvevőinek utólagos híradásaiból ismeretessé vált, hogy tényleg elsőrangú szerepe volt a felhívások kidolgozásában. De az igazságügyminiszter parlamenti beszédének az a megállapítása is, amely szerint a letartóztatott galileisták irányítója „a tett propagandáját” terjeszti, ugyancsak a magyar forradalmi szindikalisták vezérére, az „action directe”-es Szabó Ervinre illett. Mosolyogtatóan hat reánk, hogy Vázsonyi ennek ellenére egy Budapesten élő „orosz duma képviselődnek, aki pedig aligha rendelkezhetett a kiforrott magyar irodalmi stílussal, tulajdonította a szerzőséget. Ez a nyilvánvaló tévedés is azt igazolja, hogy a Szabó Ervin köré vont konspirációs háló jól védte a könyvtár igazgatóját. Nemcsak az 1918 januárjában elfogadott galileisták egyik vezetője, Duczynska Ilona idézett emlékezése utal arra, hogy Szabó Ervin személyén túlmenően is adott a fővárosi könyvtár segítséget az illegális munkához: 1918 őszén, mint erre alább utalni fogunk, a jobboldali sajtó igen heves támadást indított az intézmény, mint az antimilitarista mozgalom központja ellen és ennek során többször is vádként hozták fel, hogy a könyvtár látogatóinak nagyobb része az „Anker-köz”-ből (ahol a Galilei Kcr központja működött az 1918 januári letartóztatásokig) került ki. Ezt az állítást egyébként az intézmény ajándékozóinak névsora is alátámasztja. A könyvtár 1918-as Értesítője 1. számában közölt ajándékozók listáján például a Galilei Kör 13 kötetes adománnyal szerepelt. Hivatalos kimutatásokban viszont nem találjuk Kelen Józsefnek, a letartóztatott galileisták egyik vezetőjének a nevét, de a 40315 számon a központ raktárában „Kelen József ajándéka” bejegyzéssel dolgozták be Lamartine nyolc kötetes művét 1919 elején, ezek szerint őt is szorosabb szálak fűzték a könyvtárhoz. Mint látni fogjuk, 1918. szeptember 7-én „államellenes” tevékenység címén feljelentették a könyvtárat és ehhez néhány olvasó nevét tartalmazó listát is mellékeltek. A jegyzékben ugyancsak megtaláljuk a Galilei Kör vezetősége egyik tagjának, Tölgy Péter pénztárosnak nevét, aki tehát szintén látogatója volt a központnak. Nem bukkant még fel írásos feljegyzés arra vonatkozóan, hogy az illegális mozgalom olyan résztvevői, mint az akkor 18—19 éves Révai József, Sallai Imre, vagy Lékai János, Korvin Ottó, Haász Árpád, Lengyel József és mások Szabó Ervinnel való személyes kapcsolataikon túlmenően a fővárosi könyvtár használói is voltak, (az egykorú olvasói jegyzékek már elvesztek), de az eddigi adatok alapján is joggal feltételezhetjük, hogy többségük ugyancsak látogatta a központot. Igénybe vették az intézményt a szociáldemokrata párt olyan baloldali vezetői és tagjai is, akik utóbb, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után a kommunistákhoz csatlakoztak. Kőhalmi Béla emlékezése szerint Varga Jenő például gyakori vendége volt a központnak, ahol Szabó Ervinhez is sűrűn bejárt.2 Varga Jenő ilyen kapcsolatára vall, hogy a könyvtár 1917-es ajándékozóinak listáján is szerepel a neve, ugyanott megtaláljuk Czóbel Ernőét is. Az első világháború legális és illegális békemozgalmaiban résztvett baloldali, vagy haladó polgári írók, publicisták, politikusok egész sora emelte ki Szabó Ervin irányító szerepét a mozgalomban. Lukács György egy helyütt felemlítette, hogy Babits Mihály, Balázs Béla és Gábor Andor társaságában 1916-ban összejött Szabó Ervinnel, hogy a béke kérdéséről tárgyaljanak.3 Schöpflin Aladár Szabó Ervinnek reá, Babitsra, Karinthy Frigyesre és Biró Lajosra gyakorolt befclyásáról írt 1947-ben4 és ha ezek az emlékezések nem utalnak a fővárosi könyvtárra, találunk ilyent a Jugoszláviában élő Sinkó Ervin író 1964-ben közölt írásában, ahol a szerző úgy mutatta be Szabó Ervint, mint aki „értett hozzá, hogy látszólag visszavonult könyvtárosként, a Fővárosi Könyvtár igazgatói szobájából illegálisan szervezze az antimilitárista munkásságot.”5 Ha a szórványos adatok nem állnának rendelkezésünkre, akkor is kézenfekvő következtetésként kellene kimondanunk, hogy egy olyan könyvtár, amely a háború alatt a békeharcos és forradalmi irodalom tárháza volt, amelynek vezetője az illegális háborúellenes mozgalom élén állott és munkatársainak egy része maga is aktív békepropagandát fejtett ki, helyzeténél fogva is spontán támasza lehetett minden baloldali megmozdulásnak. Sokan voltak a reakció táborában, akik megsejtették, hogy az intézmény a hatalommal ellentétes politikát folytatott és kísérletet is tettek ennek leleplezésére. 1 Az 1910. június 21-re hirdetett országgyűlés képviselőháznak naplója XXXVIII. köt. 243. old. 2 Kőhalmi Béla szóbeli közlése. 3 Irodalmi Üjság 1953. március 21. 4 Tovább, 1947. 5 Hid 1964. 1388 old. 12 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 177
