Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
A számok is elárulták, hogy utóbb erősen lelankadt a társadalmi segítőkészség. Az 1914 augusztusától 1915 decemberéig terjedő 1 000 000 példánnyal szemben a következő két esztendőben együttesen annak csak nem sokkal több, mint a felét tudták szétküldeni. Figyelemreméltó tény, hogy utóbb a frontra és a hadifogolytáborokba is juttattak könyveket. A részletkimutatások szerint a küldeményekben nagy tömeggel szerepeltek idegennyelvű könyvek, elsősorban német, emellett szerb, orosz, román és egyéb nyelvű anyag.1 Szabó Ervin, mint ez idézett soraiból érezhető, a könyvterjesztés e módjában is a soviniszta-militarista métely elleni harc egy lehetőségét látta. KÖNYVÉSZETI KIADVÁNYOK Az anyagi eszközök összezsugorodása, a nagyfokú személyzethiány a könyvtárra zúduló rendkívüli feladatok sokasága, a nyomdai lehetőségek összeszűkülése, a papírhiány természetszerűleg azt eredményezte, hogy a háború kitörése után egész sereg tervbevett bibliográfiai munka elkészítéséről és kiadásáról le kellett mondani. Az igények kényszerű és rohamos leszállítását beszédesen jelképezi a könyvtár 1907 óta folyamatosan kiadott „Értesítő”-i számainak és terjedelmének csökkenése. Az Értesítő 1914-es évfolyama három összevont számban (1—6. számok) 205 oldalon jelent meg bő képesmellékletekkel, grafikonokkal, egyéb illusztrációkkal. Az 1916-os évfolyamból csak két összevont szám 181 oldalon, az 1917-es még mindig két szám, de az előző évinél kisebb tükörrel és csak 123 oldalon, 1918-ban már csak egyetlen szám látott napvilágot, terjedelme 70 oldal. Az ugyancsak 1907-ben indított „Közlemények” című tudományos igényű sorozatot, a Váradi Irma által szerkesztett Magyar társadalomtudományi bibliográfiával, (az 1911—1912-es évek terméséről) már a háború alatt adták ki, de ezzel azután végleg beszüntették a sorozatot. Az „Aktuális kérdések irodalma” című 32. számáig jutott sorozatból összesen három füzet jelent meg 1914 augusztusától 1918-ig. Az első (a 33. szám) 1914 szeptemberében. „A háború, különös tekintettel közgazdasági és társadalmi vonatkozásaira” címen, „az is roneotypen készült, visszatükrözvén így az utókor számára is szemléltetően a háborús állapotot,”2 — írta jelentőségteljesen Szabó Ervin. Az „Aktuális kérdések irodalma” következő, 34. száma már csak 1916-ban jelenthetett meg „A Duna” címen az 1916 szeptember 4-én Budapesten tartott Duna-konferencia alkalmából Kremmer Dezső szerkesztésében. A bibliográfiát a konferencia tagjai között osztották szét. 1918-ban látott napvüágot a következő és egyszersmind hosszú időre az utolsó, „A monarchia és a nemzetiségek” címmel. Ézt Braun Róbert szerkesztette „nagy szaktudással”.3 Sajátos módon az iménti dicséretet már az 1920-ban kiadott 1918-as jelentésben olvashatjuk. A dicséret pedig ugyanazon ellenforradalmi könyvtárvezetőtől származott, aki, mint alább látni fogjuk, Braun Róbertét nem sokkal előbb a fehér terroristák kezére adta. A nemzetiségi kérdés egyébként 1918-ban ugyancsak égetően aktuális volt, hiszen addig már nagyon sokak előtt vált világossá, hogy a nemzetiségek elnyomására épülő monarchia széthullás előtt áll. Braun Róbert, a szerkesztő tényleg nagy ismerője volt e kérdés irodalmának. (Ugyanő röviddel munkája kiadása után, az 1918-as, polgári demokratikus forradalom alatt a Jászi Oszkár által vezetett nemzetiségi minisztériumban fontos hivatalt kapott). Az elhalt „Közlemények” és a tengődő „Aktuális kérdések irodalma” sorozat helyébe, illetve mellett indítottak egy új időszaki kiadványt, „A világháború újabb irodalma” címen. Első két száma az „Értesítő” 1914. évfolyama 2. füzetében illetve az 1915. évfolyam 1. füzetében, valamint különlenyomatban jelent meg 400—400 példányban. A bibliográfiát könyvkereskedői sikere folytán, az 1915-ben összeállított harmadik számtól kezdve már önálló sorozattá változtatták és 800—800 példányban adták ki. (A világháború újabb irodalmából 1915-ben a 3—4. füzet, 1916-ban az 5—6. füzet, 1917-ben a 7—-8., végül 1918-ban a 9—10. füzet látott napvilágot, valamennyi Krisztics Sándor szerkesztésében.) Élénkebb bibliográfiai tevékenység indult meg a fiókkönyvtárak munkájának segítésére: 1913-ban még csak a „Deák Ferenc könyvtár katalógusáét adták ki, belefoglalták a felnőtt és a gyermekirodaimat, 1914-ben a Százados úti fiók anyagát publikálva, már külön-külön füzetet készítettek a felnőttek és az ifjúsági olvasók számára, mindkettőt 1000—1000 példányban bocsátották közre és 10 filléres áron 1 Irattár. Sebesültek könyvellátása. 1 Értesítő 1915. p. 18. * Értesítő 1918. p. 3. 164
