Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
Az állomány háború alatti gyarapodásáról szólva ki kell még emelnünk azt a tényt, hogy az intézmény úgyszólván a hadüzenet első napjától kezdve a legnagyobb gonddal gyűjtötte a fontosabb hazai és külföldi háborús vonatkozású könyveket, röpiratokat, űrlapokat, plakátokat, aprónyomtatványokat, különösen pedig a budapesti vonatkozásúakat. A külföldi anyagot válogatással, a budapestit csaknem teljességre törekedve szerezték be és e két területen a fővárosi könyvtár szinte egyedülállóan gazdag forrásanyagot halmozott fel. Ami az ellenséges országokban kiadott háborús nyomtatványokat illeti : a cenzúrával folytatott párharcából győztesen kikerült könyvtár már 1915 végétől akadálytalanul hozzájutott az antant országok kiadányaihoz is. Feltehető, hogy ebben a tekintetben egyedül állt nemcsak a hazai, hanem a monarchia összes nyilvános közkönyvtárai közt is, tehát az egyetlen olyan közkönyvtár volt, amely már a háború alatt is több-kevesebb teljességgel folytatta az angol, francia, a belga stb. könyv- és folyóirattermés beszerzését. Ennek tudományos jelentősége nem szorul kommentárra. A kurrens folyóiratok tekintetében eleinte szemmellátható a háború hatása: 1914 végén 578 folyóirat járt a könyvtárba, de a cenzúra említett eljárása miatt igen sok szabad használatra szánt folyóirat helyére került fel a „Nem kapjuk” felirat. 1915-ben 651 kurrens folyóiratot tartottak számon, de ezek közül 103 ellenséges országban megjelenő periodika egyáltalán nem, vagy alig érkezett meg, 38 a háború miatt beszüntette megjelenését. 1916—1917-ben már javulás mutatkozott a szívós utánjárás eredményeként. Az 1918-as kurrens folyóiratjegyzék1 közel 800 periodikát sorolt fel, ezek között mintegy 30 haladó, szakszervezeti, szociáldemokrata, vagy háborúellenes időszaki lap is szerepelt. BELSŐ MUNKÁK. 1 600 000 KÖNYV KATONÁKNAK A háború rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta a könyvtár belső feldolgozó munkálatait is. A válságos személyzethiány miatt az 1913 júniusában elindított nagy átdolgozás befejező fázisai éveken át húzódtak és még a háború végéig sem végeztek velük. A feladatra összeállított és folyton zsugorodó brigádot 1915 közepén fel kellett oszlatni. Kőhalmi Bélát, a brigád vezetőjét is más munkakör ellátásával, a könyvtári titkárság vezetésével bízták meg. Az 1913—1914-ben lerakott alapok mégis jól kiállták a háborús megpróbáltatásokat sőt, a meglevő kereteken belül tovább finomították, módosították egyes részterületeken a könyvtár belső mechanizmusát. így például a katalógusok válaszlapjait tovább szaporították, de azok élére a nyersanyaghiány miatt a celofán védő helyett lakkborítást kellett alkalmazni. A katalóguscédulák minősége is gyengült. Romlott a karton minősége, az írógép szalagé, a festéké, a házi roneotypet a nyersanyaghiány miatt már csak akadozva működtethették, végül kőnyomatban kellett sokszorosíttatni — házon kívül — a katalóguscédulákat, amelyek késve érkeztek vissza, a kőnyomda ugyanis szintén nyersanyag és személyzethiánnyal küszködött. E bajok ellenére sikerült a könyv beérkezése után legalább 4—6 héttel a kartotékdobozokba juttatni a cédulákat. Ugyanilyen nehézségekkel találta magát szemben a rendelőosztály, amely 1915 végétől Pikier Blanka vezetése alatt működött: a szállítások késve érkeztek, a hiányok pótlása sokszor leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. Pikier megszervezte a „desiderata levelező lap” rendszert : a keresett könyvek címeit 30—35 levelezőlapra sokszorosították és ezeket az antiquariusokról felállított címlisták segítségével küldték szét. Ez az eljárás jól bevált. A különgyűjtemények továbbfejlesztése a reméltnél lassúbb ütemben, mégis eredményesen tovább folyt. A kézikönyvtár az eltelt időszak alatt megállás nélkül növekedett, a központban utóbb már az ablakmélyedéseket is polcokkal kellett felszerelni. A Keleti Gyűjtemény feldolgozása és hozzáférhetővé tétele azonban állandó szakember híján igen nehézkesen haladt. 1918 elején kedvező fordulat következett: a déli fronton és a hátországban közel négy esztendőn át katonáskodó Braun Róbert, aki könyvtárba lépésekor márismert egy sor világnyelvet, és katonai szolgálat közben néhány balkáni nép nyelvét is megtanulta visszatért és kellő felkészültséggel vette át a Keleti Gyűjtemény vezetését. Braun Szerbiában (Belgrád- ban) kiépített tudományos kapcsolatai útján nagyobb mennyiségű szerb-szláv anyagot is szerzett a könyvtárnak. Szemmellátható volt a fejlődés a Budapesti Gyűjteményben, ahol ekkor differenciálódott önálló részleggé a plakát-, kisnyomtatvány és újságszel vényanyag. A főváros házinyomdája és számos hivatala 1915—1916-ban már automatikusan gyűjtötte és továbbította a háborús kiadványokat a fővárosi könyvtár Budapesti Gyűjteménye számára. 1916-ban merült fel először a Budapesti Gyűjtemény kézikönyvtára felállításának eszméje és az a terv, hogy a különben múzeális rendeltetésű, tehát nem kölcsönző gyűjtemény duplumait kutatóknak, fővárosi hivatalnokoknak kölcsönözni is fogják. 1 A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1918. p. 47—48. 162 4
