Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
Kispesten 90 főnyi, január 29-én a MÁV Északi Főműhelyében 92 főnyi, február 12-én Újpesten 180 főnyi közönség előtt beszélt Móricz Zsigmond könyveiről. Égy 1917 január 8-án kelt iratból tudjuk meg, hogy Kőhalmi Béla „Utópista regények” című előadásaihoz az amerikai Bellamy híres szocialista-utópista művét („Visszapillantás 2000-ből”), Morus Utópiáját, Jókai A jövő század regénye c. könyvét,végül Karinthy Utazás Faremidoba c. könyvét használta fel. Dienes László több helyen előadott másik témája: „Mikszáth Kálmán mint humorista”. Mint annyi vonatkozásban, az irodalomnépszerűsítő ankétok tartásában is új csapást tört a fővárosi könyvtár. A témát arccal az akkori jelen felé fordulva választották meg, többek közt ez is hozzájárulhatott az előadások nagy látogatottságához. Móricz Zsigmondot például a hivatalos irodalompolitika akkor még nem igen vette tudomásul, vagy támadta, a könyvtár viszont a Nyugat köréhez tartozó fiatal írót népszerűsítette. Másik figyelmet érdemlő vonatkozása volt az ankétoknak, hogy nagyobb részét a peremvárosban, a proletárlakta vidéken tartották meg. A KÖNYVBESZERZÉS SZÍNVONALÁÉRT A könyvtár állományának háború alatti gyarapodásáról szólva mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a számok nem adnak hű képest a való helyzetről. Az 1914—1918-as évi jelentések szerint az évi gyarapodás számadatai a következők voltak: 1914- ben 15 942 darab 1915- ben 21 428 „ 1916- ban 22 226 „ 1917- ben 24 103 „ 1918- ban 14 691 „ Számszerűen az 1918-as évet kivéve, szinte kedvezőnek látszik a kép, de ha a számok mögötti valóságot nézzük, majdnem ugyanolyan leromlás tárul elénk, mint amilyent a könyvtári élet más területein figyelhettünk meg. így például az 1914-es év közel 16 000 kötetes gyarapodása az előző évi csaknem 29 000-rel szemben máris kerek 13 000 kötetes zuhanást jelentett. Az 1913 évi csúcsot pedig még a legkedvezőbbnek tűnő 1917-es esztendőben sem sikerült elérni. A hanyatlás végső oka ismét a háború volt. A hanyatlás első szakaszát így mutatta be Szabó Ervin: „A háború kitörése után a német könyvpiacon is erős pangás állott be s jó negyedévbe telt míg a könyvtermelés a korábbi méreteket újra megközelítette. De ekkor is a szállítási nehézségek és a márka árfolyam folytonos emelkedése a rendelések erős mérséklésére indítottak. A francia és az angol könyvszállítások természetesen megszűntek, a magyar könyvpiac pedig az év végéig sem tért magához...”1 Szabó Ervin ehhez hozzátette, hogy mindezek tetejébe még a hitelek megszorítása miatt is csökkenteni kellett a vásárlás méreteit, emiatt elsősorban a háborúra vonatkozó kiadványok beszerzésére szorítkoztak. Az ellenséges államokkal való könyvkereskedelmi kapcsolatok megszakadását igen nagy veszélynek tartották, hiszen ez számtalan kurrens folyóirat és sorozatos kiadvány megcsonkulását hozta volna magával. Arra persze gondolni sem lehetett, hogy közvetlen úton szerezzenek be könyveket az antant államokból, ezért kapcsolatba léptek az egyik (ma is működő) világhírű holland antikvárius-könyvkereskedővel, névszerint Martinus Nijhoffal, hogy általa, illetve a semleges Hollandián keresztül továbbra is hozzájussanak az angol és francia anyaghoz. Nijhoff (aki utóbb mint pacifista is nevet szerzett) vállalta és jól ellátta feladatát. Mellette még az Olschi (svájci—olasz) céggel is hasonló egyezséget kötöttek. Sok havi késedelemmel kerülő úton elindult az 1914 végén kért angol és francia folyóirat- és könyvanyag első szállítmánya Budapest felé. Ekkor közbelépett a cenzúra és lefoglalta a ládákat. Szabó Ervin nem nyugodott bele az eljárásba. 1915 január 30-án beadványt intézett gróf Tisza István miniszterelnökhöz. Miután elutasító választ kapott, újabb tiltakozó levelet menesztett a miniszterelnökségre és végül sikerült a zárlatot feloldatni. Ez a nehezen kiküzdött eredmény mindenesetre némileg enyhítette a könyvtár gyarapítási problémáit. A korlátozott vásárlási lehetőségek miatt azonban a külföldi anyagból csak a legfontosabb kiadványok megszerzésére volt lehetőség. 1 A Budapesti Városi Könyvtár jelentése az 1914. p. 11. 158
