Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
hónapon át véres háború folyt és hogy az 51-ből a 10 legsúlyosabb hónap jutott 1918-ra, már csak „mellesleg” esett szó 1920-ban. Az intézményt legalább olyan súlyosan érintették a személyzeti ellátottságakörüli bajok, mint anyagi lehetőségeinek korlátozása. A háború 1914 augusztusától 1915 januárjáig nem kevesebb, mint kilenc személyt ragadott el a könyvtárosi munkától. Madzsar József aligazgatót 1914. augusztus 8-án szólították más posztra: az Anya- és Csecsemővédő Intézet szervezését bízták rá, mint volt orvosra, aki korábban és könyvtárosi tevékenysége alatt is élénken foglalkozott szociálpolitikai problémákkal. Madzsar az alapozó munkát kitűnően el is végezte és így nevét éppenúgy beírta a magyar szociálpolitika történetébe, mint a fiókok alapítása körüli úttörő munkájával a könyvtártörténetbe. Az anya- és csecsemővédelem megszervezésével alig végzett, amikor új és újabb hasonló háborús segítőmunkára vették őt igénybe. Madzsart végül is csak Szabó Ervin halála (1918. szeptember 30.) után, 1918. október 12-én helyezték vissza, ekkor már mint az intézmény vezetésével megbízott aligazgatót. 1914. augusztus 24-én Braun Róbert főkönyvtárost, a nyilvános szolgálat vezetőjét, a központ kitűnő referenszesét (ő volt az első reference-könyvtáros hazánkban) és az olvasóterem referensz kézikönyvtárának összeállítóját katonai szolgálatra hívták be és a déli frontra küldték. Ugyanoda irányították a szintén behívott Peinits György szolgát, aki, mint említettük, mellékfoglalkozásként elsőként végzett házilag könyvkötési az intézményben. 1915. január 16-án Benze Adolf könyvtári titkár, a soviniszta uszítás hatása alatt önként jelentkezett frontszolgálatra, a galíciai frontra küldték. Rajtuk kívül még a könyvtár további négy alkalmazottja vonult be katonai szolgálatra. 1914 augusztus végén — szeptember elején megalakult az Országos Hadsegélyező Bizottság, melynek alelnökévé Szabó Ervint választották és egyben a fővárosi könyvtárra ruházták a sebesültek könyvellátását. Nemcsak a fővárosban, illetve Magyarországon, hanem az egész monarchia területén levő kórházakban ápolt sebesültek könyvszükségletéről kellett gondoskodnia a könyvtárnak. Az adminisztratív rész intézését Szabó Er/in Enyvvári Jenőre ruházta, aki ezért a háború végéig nem vehetett részta könyvtár szorosan vett munkáiban. Braun Róbert 1918 elején térhetett csak vissza a könyvtárba. Peinits György szolga 1915-ben a déli fronton elesett. A könyvtári jelentés fájdalmas veszteségként adta hírül halálát. Benze Adolf 1916. májusában 29 éves korában a galíciai fronton kapott szívlövést, ott is temették el, halála tudományos körökben nagv részvétet keltett.1 Benze a Könyvtári Szemle 1913. évfolyamában (78—79. old.) megjelent „Scientific management a könyvtárban” című úttörő tanulmányában nálunk elsőként vetette fel a könyvtári munka „nagyüzemi”, „futószalag-szerű” szervezésének problémáit.írása rendkívüli feltűnést, széleskörű vitát váltott ki szakkörökben. A fővárosi könyvtár nekrológja, mint „nagytehetségű” munkatársat parentálta el, aki „a kötelességteljesítésnek és szorgalomnak mintaképe ”voít. Ugyanúgy méltatta őt a főváros hivatalos lapja és a Fejérpataky Lászlótól, a Nemzeti Múzeum igazgatójától, Rados Gusztáv műegyetemi tanártól, Melich Jánostól, az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatójától és másoktól érkezett résztvevő levelek. A könyvtár egyik fiatal munkatársát, Tribenczer (később Tardos) Gézát 1916 január 17-én hívták be, 1917 szeptember 23-án nyomorékként szerelték le. Szabó Ervin késhegyig menő harcot folytatott minden egyes munkatársa visszatartásáért. Meglepő módon ez néha sikerrel is járt. Sárváry Dezsőt például, mint a könyvtár „nélkülözhetetlen” munkaerejét rövidesen sikerült mentesíttetnie. Justh Lajosért több mint félesztendeig kellett csatáznia, a katonai hatóságokkal, míg leszerelték. Elkeseredett küzdelmet folytatott Szabó Ervin többek közt Madzsar Józsefért, a könyvtár egyik legfőbb erősségéért is, akire kiváló szervezői adottságai miatt szinte „rájártak” a különböző intézmények. Hol az egyik, hol a másik hivatal „kérte kölcsön” Madzsart a könyvtártól és így csak 1918 őszén térhetett vissza tartósan a könyvtárba. A háború azonban nemcsak a könyvtárosok katonai behívása, illetve azok más célokra való igény- bevétele által borította fel az intézmény rendjét, hanem oly módon is, hogy lehetetlenné tette a személyzet növelését. 1913-ban ugyanis új státust állapítottak meg a könyvtár számára és a főváros szervei jóvá is hagyták azt, csupán a belügyminisztérium jóváhagyása hiányzott az újonnan szervezett állások betöltéséhez. A jóváhagyás azonban a háború kitöréséig nem érkezett meg, utána kormányrendelettel felfüggesztették az összes új kinevezéseket a közhivatalokban. 1915—1916-tól már erősen érezhető lett a korona vásárlóértékének gyors csökkenése, ez a tünet pedig azzal tetézte az addigi bajokat, hogy mivel az állam és a főváros csak egész jelentéktelen fizetésemelésekkel 1 Irattár. Benze Adolf, kondoleáló levelek és újságnekrológok kivágásai. 156
