Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
A KÖNYVTÁR ÉS A HÁBORÚ (1914—1918) Az első világháború egyfelől ötödfél évre megszakította a gyűjtemény 1904 óta felfelé ívelő fejlődési vonalát, másfelől viszont azzal a hatással járt, hogy az intézmény vezetője, Szabó Ervin, valamint haladó munkatársai előbb a legális eszközökkel folytatott békeharc, majd rövidesen az illegális antimilitarista küzdelem élharcosai közé kerültek, végül 1918—1919-ben aktívan résztvettek a polgári demokratikus és a proletárforradalom győzelméért indított mozgalmakban. Ebben a politikai küzdelemben Szabó Ervin töltött be kimagasló szerepet és 1918 őszén bekövetkezett elhunyta után sok tekintetben Dienes László lépett Szabó Ervin nyomdokaiba, de az akciókba a könyvtár több más munkatársa is bekapcsolódott. A politikai akciók jelentős része a könyvtár falain kívül zajlott le, de nem egy esetben az intézmény is fontos szerephez jutott bennük. Mindezek alapján joggal mondhatjuk, hogy Szabó Ervin és elvtársainak békeharcos és forradalmi munkája, amely elsősorban nemzeti-, és munkásmozgalomtörténeti szempontból érdemel különleges figyelmet, a fővárosi könyvtár históriájának is részét alkotja, ezért kell róla bővebben szólnunk az intézmény történetének lapjain is. Ezt a kérdést azonban jellege miatt önálló fejezetben vesszük szemügyre és ebben a részben csupán arra szorítkozunk, hogy az általános politikai vonatkozások lehető mellőzésével a háborúnak a könyvtár, mint kulturális szervezet életére gyakorolt befolyását, annak egyes mozzanatait jellemezzük. A háború kirobbanásával az 1914-ig kidolgozott nagyszabású könyvtárfejlesztő program számos pontjának végrehajtásáról kellett lemondani. A központ jövője szempontjából legsúlyosabb csapás: a nagy központi könyvtárépület 1910-től 1914 közepéig számtalanszor letárgyalt tervét, vele együtt a már minden apró részleteiben is kidolgozott építési programot levették a napirendről, a milleneumi alapból rendelkezésre álló hatalmas összeg végül elértéktelenedett. Az első világháború a fiókhálózat fejlesztését illetően is végzetes fordulatot jelentett: az 1912—1913- ban kidolgozott programból a háború kitörése után, mint említettük, már csak a „mintafiók” létesítésére irányuló pontot sikerült végrehajtani, jelentős részben ezt is annak köszönhették, hogy a Károlyi utcai központban elhelyezett 1. számú fiók átadásának időpontját 1914 vége helyett előbbre hozták és a hadüzenet harmadnapján (1914. augusztus 3-án) úgy határoztak, hogy megnyitják a gyűjteményt. De ezt a programpontot is csak részben sikerült végrehajtani, mert az új feltételek között az 1. számú könyvtárt végül még sem fejlesztették mintafiókká. A Palotai-úti városi lakástelepre tervezett fiókból már semmi sem lett és a milleneumi alaphoz hasonló sorsra jutott Kőrössy Albert műépítész 45 000 koronás, az Országos Ismeretterjesztő Társulat 10 000 koronájával tetézett adománya. Az intézmény kénytelen volt további új könyvtáralapítási javaslatok elfogadásáról is lemondani a háború folyamán. Az 1904-től 1914-ig csaknem 2000%-kal emelt könyvtári költségvetést a háborús években alig néhány %-kal növelték és mert ugyanakkor megindult a korona elértéktelenedése, az árak rohamos emelkedése, a költségvetés reálértéke ténylegesen évről-évre alább szállt. A könyvtári alkalmazottak jelentős részét már a háború kitörésének napjaiban behívták és a frontra küldték, vagy rendkívüli háborús feladatok ellátására vették igénybe. Kevés eredménnyel jártak Szabó Ervin kísérletei a személyzet mentesítésére. Az intézmény két munkatársa a fronton esett el, egyesek nyomorékként tértek vissza. A közhivatalnoki fizetések vásárlóértékének gyors csökkenése miatt egyre többen hagyták el könyvtári állásukat, hogy a nagyobb fizetést kínáló magánvállalatokhoz szegődjenek. A helyükbe jelentkezett új erők csak nehezen gyakorolták be magukat új munkakörükbe. A belső munkában és a nyilvános szolgálatban egyaránt bizonyosfokú hanyatlás mutatkozott. Jelentős zavart idézett elő a könyvtermelés mennyiségi és minőségi színvonalának visszaesése, a külföldi, elsősorban az ellenséges országokból való könyvek és időszaki kiadványok beszerzésének rendkívüli nehézségei. A papír és nyomdai problémák a személyzeti bajokkal párosulva az intézmény publikációs tevékenységének a régi ütemben való folytatását tették lehetetlenné. 1913-ban és 1914 első felében Szabó Ervin még joggal remélhette, hogy a könyvtári forgalomban 153
