Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
Ëz a fiók tehát nemcsak Magyarország első kerti könyvtára, hanem ugyanakkor az első mozgókonyv- tár is volt. Kezelője Légmán Irén, az Állatkert egyik tisztviselője, akit a fővárosi könyvtárban képeztek ki erre a speciális munkára. Az adatok szerint lelkiismeretesen, és igen nagy odaadással végezte feladatát. A fővárosi könyvtár iratai közt szereplő jelentéseiben1 idézőjelben szerepelt az akkor még új megjelölés : „mozgókönyvtár ”. Az első évi működésről szóló jelentésből megtudjuk, hogy a gyűjtemény indulásakor főként magyar, német és egyéb nyelvű, szépen illusztrált kötetekből, az állatok életéről szóló munkákból, útleírásokból, földrajzi és növénytani könyvekből, folyóiratokból állt. Az esetenként 200—300 könyvvel megrakott kocsi délelőtt és délután közlekedett a park területén, időnként megállt, hogy a közelben levők válogathassanak. Derültebb időben, ha sok látogatója volt az Állatkertnek, csakhamar elfogyott az anyag és újabb néhányszáz kötetet kellett kihozni az igazgatóság épületében levő raktárból. Az olvasók kívánságára csakhamar ki kellett egészíteni az állományt: szépirodalmi műveket szállítottak ki. így a nyári évadban közel 900 kötetre bővült a gyűjtemény, ebből 456 ismeretterjesztő, természettudományi, 405 kötet szépirodalmi munka volt. Az esős-szeles idő mindig kedvezőtlenül befolyásolta a forgalmat. Az első esztendőben mégis csaknem 19 000 kötetet értek el. A használók elsősorban tanulók, gyermekek és az őket kísérő nők voltak. Az állatkerti mozgókönyvtár az első évben 1914 májustól szeptemberig működött, összesen 122 napon és már ekkor sok olvasó részéről felmerült az a kívánság, hogy otthoni olvasásra is kölcsönözhessenek, továbbá, hogy a gyűjteményt a téli időszakban is tegyék hozzáférhetővé. A fővárosi könyvtár vezetői természetesen ezt a kérést is pártfogolták, de teljesítésére csak a háború alatt kerülhetett sor. Egy héttel az állatkerti könyvtár megnyitása után, 1914. május 7-én vált végre lehetővé a X. kerületi Százados út 10 (ma Szörényi út 3.) alatt levő 3. számú fiókkönyvtár2 1912 ősze óta annyiszor ígért és különböző okok miatt mindig elhalasztott átadása az olvasóknak. A szerény megnyitóünnepségen a könyvtárosokon kívül Wildner Ödön tanácsnok is megjelent. A könyvtár vezetését Szabó Ervin egyik kitűnő, haladó gondolkodású munkatársára, Váradi Irmára bízták, aki, mint említettük, már 1910 óta dolgozott az intézményben. A 45 ülőhellyel, néhány asztallal felszerelt 2000 kötetes állománnyal induló könyvtár, amely az első három hónapban naponta délután 4—8 között tartott szolgálatot, helyiség tekintetében a legrosszabbul állt. A Százados úti kis lakótelep legszélén szorítottak ki számára egy 35 m2 alapterületű szobát (ahová eredetileg orvosi rendelőt terveztek), ehhez tenyérnyi előszoba csatlakozott. A könyvtár a lakótelepen felállított népfürdővel volt szomszédos. Mindez eleve kedvezőtlenül befolyásolta a fiók fejlődését, melynek elsősorban a helyszűke állt útjában. „A szegényebb osztály ellenszenvét csak növeli, hogy népfürdővel kapcsolatosan egy helyiségben van, ezért jóléti intézménynek nézik. Ugyanazon okból a jobbmódú közönség is idegenkedik tőle, mert társadalmi állásán alulinak tartja a könyvtárt használni”—, olvashatjuk egy az első hónapok tapasztalataira hivatkozó könyvtári előterjesztésében, melyben jobb helyiség kiutalását sürgették.3 A 3. számú könyvtár azonban e gátló okok ellenére éppenúgy hézagpótló intézménynek bizonyult, mint testvérei. Ez a benyomás alakul ki bennünk, ha a fiók vezetőjének, Váradi Irmának az intézmény működése első három hónapjáról szóló színes beszámolóját olvassuk. Az „Egy városi fiókkönyvtár kezdetei (A Százados úti fiókkönyvtár munkássága 1914. május 7-től július 30-ig)”4 című írás részint tanulmány, részint az értékes munka feletti örömöt kifejező élményszerű riport jegyeit viseli magán. Váradi Irma írásának külön érdekessége, hogy ez az első szakavatott szerzőtől való híradás újtípusú hazai közművelődési könyvtárról, sőt kissé több is ennél: szerzője a városi szociográfia számára értékes feljegyzésekkel is kibővítette dolgozatát. E jegyzeteket a könyvtár gyermekolvasóival való beszélgetései során készítette és általuk némi bepillantást nyújtott a Százados út és környéke főként közalkalmazottak, a kisiparban dolgozók és nagyipari munkások, valamint önálló iparosok által lakott környékének kulturális és szociális viszonyaiba is. A cikk túlnyomórészt a gyermekolvasókkal foglalkozott és már bevezetőjében közölte, hogy ez a kategória tette ki a használók nagyobb részét: az első három hónapban beiratkozott 767 olvasóból 644 volt gyermek, csupán 123, azaz 16% a felnőtt. A gyermekek közül négy munkás, egyikük kövező, a másik három villamos-állító, ez utóbbiak az egyenruhájukban és komoly viselkedésükkel „csakugyan kedves jelenségek” — tette hozzá Váradi Irma és kiemelte a munkás gyermekek irodalmi ízlésének romlatlanságát. 32 ipari tanuló, 245 polgárista mellett 336 elemista tette ki a gyermeksereg zömét. A gyermekekről készített adatfelvételek szerint, ezek szüleinek foglalkozási statisztikájában 1 5. sz. kerületi könyvtár iratai. 2 Ez az egyetlen gyűjtemény, amely fél évszázad múlva, 1964-ben eredeti helyén jubilálhatta alapításának évfordulóját. 8 Irattár. 3. sz. kér. Könyvtár. 1 Városi Szemle 1914. p. 829—837. és Klny. 142 V
