Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
Ezek első szakaszáról á fővárosi könyvtár irattárában 1912. március 13-i keltezéssel fennmaradt jegyzőkönyv ad teljes képet.1 Belőle megtudjuk, hogy 1910—1911-ben Hochholzer Károly, az Egyesület elnöke is tárgyalt Szabó Ervinnel. A jegyzőkönyv megállapította: az „Emlékirat szerint, de a valóságban is az fog bekövetkezni, hogy a kevesebb anyagi eszközökkel rendelkező könyvtárak... akaratlanul is abba a kényszerhelyzetbe fognak kerülni, hogy működésüket vagy beszüntetik, vagy pedig a községi könyvtárba olvadnak bele... Különösen előállhat ez a kényszerhelyzet azokra a könyvtárakra, amelyek a székesfőváros részéről támogatásban részesülnek”2. Valójában nemcsak a fővárosi könyvtár „konkurenciájától” féltek, vagy a fővárostól élvezett támogatás elvonásától. Volt még egy harmadik kényszerítő ok: az Egyesület már a kilencszázas évek végén kezdett elszegényedni, tagsága, amelynek adományai és járulékai jelentették a legfőbb anyagi alapot, rohamosan leolvadt. Erről tanúskodnak az Egyesület egykori tagnyilvántartásai, amelyek utóbb a fővárosi könyvtár Budapest-gyűjteménye birtokába mentek át és ma is ott találhatók. A főváros polgármesterének egy 1912. március 3-i keletű végzése szerint,3 az Egyesület elnöksége és Szabó Ervin között már megszületett az előzetes megállapodás arról, hogy a könyvtárt átadják, illetve átveszik és a főváros vezetősége „általánosságban elfogadta és hozzájárult, hogy ez a könyvtár mint a fővárosi könyvtár II. kerületi fiókja kezeltessék”. Az 1912-es könyvtári költségvetésben már az átvételhez, a szükséges személyzet fizetéséhez és a Budai Vigadó épületénél megfelelőbb otthon kibérléséhez szükséges fedezetet is beállították. Ekkor azonban közbelépett a budai Egyesület vezetőségének sovinizmusa, konzervatívizmusa. 1912. március 8-án összehívták az Egyesület választmányát, amely nem hozott érdemleges határozatot. Az imént idézett jegyzőkönyve felzetére pedig 1912. március 23-án ugyanaz az Andriska Antal miniszteri tanácsos, aki a tárgyalásokat elindította, a következőket jegyezte fel: „Érdemleges határozat hozatalát sem szükségesnek, sem indokoltnak nem találom”. Ezzel jó időre befellegzett a budai könyvtár modern fiókkönyvtárrá való átalakítása tervének, noha a tárgyalások még az első világháború alatt sem szakadtak meg. De 1910—1913-ban a fővárosi könyvtár vezetői még bíztak a közeli sikerben és ennek megfelelően vették kombinációba a budai könyvtárat, mint a kiépítés alatt álló közművelődési könyvtárhálózat első, vagy egyik első létesítményét. A kérdést ebben az esetben is mint látni fogjuk, az 1919-es Tanácsköztársaság alatt sikerült véglegesen rendezni. KÉT ÚJTÍPUSŰ KÖNYVTÁR Szervesen beletartozik a fővárosi könyvtár kerületi könyvtárhálózata kialakulásának előtörténetébe az a tevékenység, amelyet az intézmény munkatársi gárdája a tízes évek legelején életre hívott két új tömegkönyvtár kiépítése körül fejtett ki. Az egyik az V. (ma XIII.) kerületi Vág utca 14—16 szám alatti „Népház” gyűjteménye volt, a másik az ugyanazon kerületben, az Aréna (ma Dózsa György) úton létesült Népszálló könyvtára. A Vág utcai „Népház”, amelyet 1908—1911 között az V. kerületi elöljáró, a filantróp hajlandóságokat mutató Hanvai Sándor, illetve az V. kerület módos polgársága kezdeményezésére és áldozatkészségéből a főváros vezetőségének támogatásával jött létre, ama „szociális olajcsepp”-ek közé tartozott, amelyekkel Budapest munkásságának forradalmi hangulatát szerették volna mérsékelni. A Népház a német „Volkshaus”-ok, „Volksheimek”, a londoni „People’s Palace”-ok mintájára emelt háromemeletes épület volt, amelyet konyhák, étkezők, foglalkoztató műhelyek, bölcsödé, fürdők, éjjeli szállástermek mellett „népkönyvtár”-ral is felszereltek. A „népkönyvtár” szervezését és berendezését Szabó Ervinre bízták, és az ő irányításával 1911-ben végezték el ezt a feladatot a fővárosi könyvtár munkatársai. Az eddig elmondottakból világos, hogy nem olyan könyvtárról volt itt szó, amilyenekről Szabó Ervin álmodott, hiszen a gyűjtemény egy jótékonysági intézményként szolgáló épületben, annak is második emeletén kapott helyet, ráadásul egy csekély forgalmú utcában. Szabó Ervin és munkatársai mégis mindent elkövettek, hogy e korlátozott lehetőségek ellenére, azokhoz mérten korszerű intézményt csináljanak belőle. A feladatot vonzóvá tette, hogy a Népház proietárlakta vidéken, az angyalföldi gyárnegyed közvetlen szomszédságában épült és hogy benne viszonylag jelentős térséget biztosítottak a könyvtár részére. Lehetővé vált, hogy ezúttal első ízben egyet és mást meghonosítsanak a sokat propagált modern könyvtári vívmányokból. A könyvtár előterében felállított ruhatár használata után az olvasók minden formaság nélkül vehették igénybe a barátságosan, 1 Irattár. 6. sz. kerületi könyvtár iratai. 2 A Budapesti (Budai) Könyvtáregyesületnek a kilencszázas és tízes években a főváros rendszeresen folyósított több száz koronás segélyeket Budapest évi költségvetése terhére. 3 Irattár 6. sz. kerületi könyvtár iratai. 126
