Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
hálózattól független két kisebb gyűjtemény kiépítésére, így az 1911-es év folyamán megnyílhatott az első két olyan tömegkönyvtár (az egyik az V. kerületi Vág utcai Népházban, a másik az Aréna úti Népszállóban), amelyeknél a könyvanyag megválogatásában, a technikai berendezésben, a nyilvános szolgálat megszervezésében már a Szabó Ervin által kidolgozott szempontokat lehetett érvényesíteni. Ezek a könyvtárak többk közt azért érdemelnek figyelmet, mert az angolszász public libraryk tapasztalatainak felhasználásával és hazai követelmények szerinti alkalmazásával létesültek és mint ilyenek kisérleti helyekként szolgálhattak a további munkához. A fejlődés szempontjából mindezeknél jelentősebb mozzanat: 1911 elején a Deák Ferenc szabad- kőműves páholy tagsága elhatározta, hogy 20 000 koronás alapítványt létesít egy tömegkönyvtár építésére és ezt az összeget a fővárosi könyvtárnak engedi át. Ebből az adományból sikerült utóbb az első jelentékenyebb, önálló épülettel rendelkező könyvtárfiókot életre hívni. A Deák Ferenc páholy példáját mások is követték: Kőrössy Albert műépítész 40 000 koronát tett le hasonló célra, az Országos Ismeretterjesztő Társulat további 10 000 koronát ajánlott fel-, de e közös alapítványnak felhasználására már sohasem kerülhetett sor. Az Emlékirat visszhangja, a társadalmi kezdeményezések, a nagyösszegű adományok a város vezetőségében is kedvező visszhangot keltettek: jelentős részben ennek köszönhető a könyvtári költségvetés nagyarányú emelése. A könyvtár vezetősége, amelynek energiáit 1912 nyaráig, tehát addig, amíg a központi könyvtárpalota ügye még igen biztatóan állott, nagyrészt az e feladattal kapcsolatos ügyek vonták el a fiókhálózat építésének siettetésétől, 1912 őszétől a tömegkönyvtárakra összpontosítja figyelmét. 1912 őszén készült el az első részletes fióképítő „menetrend”. 1912—1913-ban még hat, vagy hét kerületi könyvtár közeli megnyitásával számoltak. 1913-tól már önálló tétellel szerepeltek a fiókok a könyvtári költségvetésben. 1913 őszén nyitják meg „műsoron kívül” az első szerényebb gyűjteményt, a 4. számmal jelzett hűvösvölgyi diáktelepi könyvtárt. 1913-ban egyszerre négy fiók számára készítenek nyomtatványokat, Madzsar József összeállítja a fiókkönyvtárak ügyrendjét és szabályzatát, valamint a fiókállomány megválogatását szolgáló katalógust, azaz a „Mintajegyzék”-et, amelyeket még ugyanazon évben kiadnak. 1913 legvégén nyílt meg sorrendben másodikként a 2. számú Almásy-téri „Deák Ferenc könyvtár”, majd 1914 május—augusztusa között az 5. számú állatkerti, a 3. számú Százados úti és a Károlyi utcai központban elhelyezett 1. számú fiókkönyvtár. Az első világháború kitörése lehetetlenné teszi a fiókhálózat tovább építését. Lássuk közelebbről a munka részleteit. KOOPERÁCIÓS TERVEK A későbbi fejlődés szempontjából bizonyult fontosnak, hogy az „Emlékirat” és az annak nyomán alakuló tervek hatása alatt rövidesen több meglevő egyesületi és egyéb könyvtár vezetősége készségét jelentette be arra, hogy a fővárosi könyvtárral kapcsolatos kooperációban részt vegyen. Egy 1911. február 1-i keltezésű fogalmazványban olvashatjuk: „Amennyiben az illető társulatok és érdekképviseletek, valamint a főváros között megállapodás létesül, tervbe van véve a Kereskedelmi és Iparkamara, az Ügyvédi Kamara, a Köz- gazdasági Társaság, az Országos Iparegyesület, a Társadalomtudományi Társaság és még több testület könyvtárával való együttműködés. A Gyáriparosok Országos Szövetsége máris késznek mutatkozott arra, hogy gyűjteményét új könyvtárunk részére kezelés végett átengedi”.1 A felsorolt gyűjtemények jogi-, közgazdasági- és társadalomtudományi jellegűek voltak, ha tehát a tárgyalások eredményesek, úgy annak nem az e fejezetben tárgyalt közművelődési fiókok, hanem a fővárosi könyvtár társadalomtudományi központja látja hasznát. Mégis e helyen kellett utalnunk az 1911 elején folyó eszmecserékre, mert ezek az irat további része szerint akkor a közművelődési könyvtárak problémáihoz kapcsolódtak. Az idézett aktán kívül nem maradt egyéb nyom a szóbanforgó könyvtárakkal tervezett kooperációs tárgyalásokról, amelyek minden bizonnyal rövidesen megszakadtak. A kezdeményezésnek mégis volt jelentősége, mert az 1919-es Tanácsköztársaság hónapjaiban az említett gyűjtemények közül többeket ténylegesen beolvasztottak a fővárosi könyvtárba. (Erről a vonatkozó fejezetben adunk bővebb tájékoztatást). 1 Irattár. 2-es számú kerületi könyvtár iratai. 124
