Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
peranto et les intérêts des Éditeurs” (Az eszperantó és a kiadók érdekei) címen állított össze és küldött 6 lapos címjegyzéket és röviddel később egy újabbat „Lutte contre la mauvaise littérature” (Harc a szennyirodalom ellen) címen. 1913 júniusában a sorozat 32. számát angol és magyar nyelven a Nemzetközi Nőszövetség (I.W.S.C.) Budapesten ülésező tagjainak „Women’s suffrage bibliography” címen küldtek összeállítást. Az „Aktuális kérdések irodalma” 1—29. száma jelent meg „nyelv” formában, a 30. számtól már nyolcadrét alakban. A háború kitöréséig a 32. számig jutottak el. Az Értesítő, a Közlemények és az Aktuális kérdések irodalma számain kívül még több más kiadvánnyal jelentkezett a könyvtár ezekben az években. Ilyenek voltak a tervezett kultúrpalotával és más könyvtári ügyekkel kapcsolatos korábban említett füzetek, (A Szabó Ervin által összeállított pályázati program, valamint előadása az építészeknek, a pályázatok bírálata, továbbá a könyvtári szakvizsga szabályzata, stb.) Ebben a periódusban már évről-évre kiadták a könyvtárba járó kurrens folyóiratok jegyzékét is, mint az Értesítő különlenyomatát, emellett az olvasótermi kézikönyvtár és a szabadhasználatra kitett folyóiratok katalógusát. Külön figyelmet érdemel (az először 1909-ben megjelentetett) könyvtári „Űtmutató” második, teljesen átdolgozott, 1914-es kiadása. Az „Útmutató a központi könyvtár használói számára 1914” című (nyolcadrét) füzet. Ez már az új otthonában, a Károlyi utcai épületben elhelyezett könyvtár látogatói számára készült a következő bevezetéssel: „A Fővárosi Könyvtár csaknem egy év előtt záródott be, hogy most mint Városi Nyilvános Könyvtár folytassa működését. Az új könyvtár annyira különbözik egész berendezésében, céljában és eszközeiben a régitől, hogy e változásról bizonyára egyaránt szükséges könyvtárunknak úgy régi, mint remélhetőleg erősen növekvő számú új barátait tájékoztatni”. Az Útmutató első része a könyvtár gyűjtőkörét ismertette, kiemelve a központ társadalomtudományi, városügyi és Budapest-történeti jellegét, hangsúlyozva, hogy a gyűjtemény „Nem könyvek múzeuma, hanem a közönség által olvasásra keresett könyvek gyűjteménye” majd a könyvtárban levő speciális gyűjtemények (Vámbéry—Zichy-féle ázsiai anyag, a Szüry-gyűjte- mény stb.) rövid leírása után 34 oldalon a katalógusok használatához nyújtott útmutatást, a helybenol- vasás, a kölcsönzés feltételeit ismertette, az akkor már rendszeresített kívánat-könyv rendeltetését magyarázta és, mint az első (1909-es) Útmutatóban ezúttal is „ad personam” felhívást intézett az olvasókhoz, arra kérve őket, hogy tartsák szemük előtt a közösség érdekeit, panasz esetén forduljanak az igazgatóhoz, de megelégedésüket se titkolják, mert „A könyvtár közintézmény lévén, nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a közönség elégedettsége, vagy elégedetlensége iránt közömbös legyen, mint ahogy azt pl. magánalapítványi könyvtárak tehetik. Azok az adományok, melyekhez könyvtárunk barátai által eddig is jutottunk, eléggé bizonyítják, hogy már sokan vannak, kik kézzelfoghatóan adtak kifejezést elégedettségüknek. Ily adományokban már eddig is bővebben volt részünk bármely magyar közkönyvtárnál...” A könyvtári kiadványok többségének nagy kelendőségére jellemző apróság: 1911-től az „Értesítő”-k címlapján refrénné válva jelent meg magyar és német nyelven, hogy több kiadvány kifogyott, kérik a közönséget, hogy a birtokukban levő és már nélkülözhető példányokat küldjék vissza a könyvtárnak. A felsorolt munkákon kívül még az 1913 végén és 1914-ben megnyitott fiókkönyvtárak számára is készítettek kisebb katalógusokat, továbbá a fiókok működését körülhatároló kiadványokat, melyekkel a maguk helyén foglalkozunk. Az 1910—1914 közötti kiadványok közül a legjelentősebbnek ígérkezett a „Társadalomtudományi segédkönyvek jegyzéke”, mely nemzetközi vállalkozásnak indult. Összeállításán előbb Braun Róbert, majd Dienes László fáradozott. Még 1911-ben kezdték meg a tárgyalásokat ebben az ügyben a berlini Internationales Institut für Sozialbibliographie nevű, nemzetközileg ismert intézménnyel, a készült jegyzék közös kiadásáról. Az együttműködésre a berlini Institut vezetője, Hermann Beck tett javaslatot1, miután meggyőződött a fővárosi könyvtár addigi társadalomtudományi bibliográfiáinak magas színvonaláról. Az esztendőkön át folytatott eszmecsere azzal végződött, hogy a fővárosi könyvtár felbontotta az egyezséget, mert a berlini intézet túl magas anyagi hozzájárulást kívánt. 1913 végén a világhírű (ma is működő) brüsszeli Institut Solvay-vel indultak újabb tárgyalások a már kész szociológiai-címgyűjtemény közös kiadásáról. A könyvtár irattára számos Ernst Solvay és Dániel Warnotte aláírásával jelzett (a kiadás1 A Hermann Beck-kel folytatott levelezést 1. Irattár. Levelezés. 1910—1914. 104
