Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
az 1914 évről” cím alatt látott napvilágot. (Az új cím által, amint erre korábban már utaltunk, kifejezésre juttatták, hogy a Fővárosi Könyvtár minőségileg megváltozott az eltelt idők alatt: nyilvános intézménnyé fejlődött). Az előző (1907—1909-es) évfolyamokkal összehasonlítva, szembetűnő változást látunk az egyes számok ekkor is igen élénk, színes modorban szerkesztett és írt „Apró hírek” című rovatában: mind kevesebb szó esik a nemzetközi (külföldi) könyvtárügyről, annál több magáról a fővárosi könyvtárról, bizonyára, mert 1910—1914 között vele kapcsolatban is volt már miről írni. Budapest városi könyvtárügye legalábbis 1912-ig oly bíztatóan alakult, hogy ekkor (az egyik „Apró hír” hivatkozása szerint) külföldön (Bécsben) állították példaként az ottani városi hatóságok és a nagyközönség elé a fővárosi könyvtárat a szaksajtóban, amikor tudomást szereztek lendületes fejlődéséről. Alapvető módosítást hajtottak végre az „Értesítő”-k nagyobb részét betöltő új szerzemények címjegyzékének csoportosításánál: amint a könyvtárt leválasztották a statisztikai hivatalról, sutba dobták a régen elavultnak minősített, toldott-foldott korábbi szakrendszert és 1912 elejétől már a Dewey-féle (részben módosított) decimális táblázatok alapján csoportosítva közölték az újonnan beszerzett művek címeit. (Ennek jelentőségét alább méltatjuk). Az 1914-es évfolyamtól az addig használt francia fordítás helyett angolul adták a keretcímek fordítását, Szabó Ervin kommentárja szerint azért, mert számolniuk kellett a sok évi tapasztalattal mely szerint a francia könyvtárosok körében aránylag sokkal kevesebb érdeklődés mutatkozott a fővárosi könyvtár munkája iránt, mint az angolszász testvérintézmények részéről. 1913-tól kezdve tervbevették, hogy a könyvtár jelentősebb szerzeményeit ismertető cikkeket közölnek. Zambra Alajosnak a Zichy-kódexről szóló írása volt az „első fecske”, emellett kisebb címjegyzékekben külön tüntették fel a legértékesebb új szerzeményeket. Az 1914-es Értesítőben a budapesti vonatkozású szerzemények már külön fejezetben szerepeltek. 1910-től tovább folytatták a „Közlemények” („A Fővárosi Könyvtár Közleményei”) című nagyobb igényű sorozat kiadását is. A Közlemények 5. számaként a könyvtár gyűjtőkörének megfelelően a Kereskedelmi és Iparkamara (Szabó Ervin volt munkahelye) fogalmazója, Varró István összeállításában, a „Magyar társadalomtudományi bibliográfia 1909” című jegyzéket adták ki. A 6. számmal megbontották a nagyobb szakbibliográfiák sorát és Szabó Ervinnek fentebb bővebben ismertetett 1910 júniusi „Emlékirat”-át adták ki a „Közlemények” keretében. A 7. szám a könyvtár nyilvánossá fejlesztése érdekében tartott 1910. június 20-i „Szakértekezlet”-ének jegyzőkönyve lett. A 9. füzet ismét Varró István összeállítása: „Magyar társadalomtudományi bibliográfia 1910-ről”. A 8. szám a könyvtár alább ismertetendő belső átszervezéséhez nyújtott segítséget; két füzetben „A Fővárosi Könyvtár osztályozása (Átdolgozott decimális klasszifikáció)” cím alatt, a tizedes osztályozásban alkalmazott közös alosztások, valamint a 0. számmal jelzett általános-, az 1. számmal jelzett bölcseleti és a 2. számmal jelzett egyházi szakok részletes táblázatait hozta. Meglehetős nagy késéssel (1914-ben) sikerült csak kiadni a Közlemények 10. füzetét, a „Magyar társadalomtudományi bibliográfia 1911—1912” című 168 hasábos bibliográfiát, amelyhez további 9 oldalt betöltő mutató csatlakozott. Ezt az igényes bibliográfiát a sorozat első füzeteit szerkesztő Varró István helyett Váradi Irma, az intézmény második női könyvtárosa állította össze nagy gonddal és hozzáértéssel. A magyar társadalomtudomány évi termését 1909 óta összegező címjegyzékek azonban, mint ezt Szabó Ervin megállapította, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az érdeklődés „nem állt arányban a ráfordított munkával és költséggel”, ezért a sorozat folytatásáról 1914-ben lemondtak. Ebben persze már a háborús megszorítások (személyzet, pénz és papírhiány) is nagy szerepet játszottak. A „Közlemények” utolsó, egyszersmind talán legjelentősebb száma 11. jelzéssel hamarabb készült el, mint a 10. számú és már 1913-ban került kiadásra. Címe: „Mintajegyzék városi nyilvános könyvtárak számára” Madzsar József összeállításában Szabó Ervin előszavával. Az Előszóban olvashatjuk: „Ennek a jegyzéknek Közleményeink sorában megjelenése határt jelez könyvtárunk történetében. Mindazok a bibliográfiák, amelyeket eddig kiadtunk, szoros értelemben vett tudományos szakjegyzékek; ez az első amellyel arisztokratikus korlátozottságunkból kilépve a nagyközönség olvasószükségletét akarjuk kielégíteni. A társadalomtudományi szakkönyvtárakból nyilvános könyvtárrá lett intézménynek első könyvészeti szereplése ez.” 1 1 Ez a nagyobb terjedelmű címgyűjtemény folytatása volt az ugyancsak Varró István által készített bibliográfiának, amely még az 1909-es Értesítőn belül sorolta fel az előző esztendő (1908) társadalomtudományi műveit. 102
