Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
A városi könyvtár új modelljének kialakítása 91 sokhoz előadók kellettek, a szabadoktatáshoz értelmiségiek. Ezt felismerve rövidesen már így jellemzi a szabadművelődés ügyét: „...megindult világszerte az úgynevezett népművelési mozgalom, egyaránt köszönve létét a szervezett munkásság tudásvágyának és az intelligencia feltámadt szociális kötelességérzetének.'' Ha viszont a mozgalomban az értelmiség is meghatározó szerepet kap, akkor meg kell találni a közös eszmei alapot. A könyvtáros Szabó Ervin paradox módon a szabadoktatás gyakorlati megvalósításának útját keresve jutott el radikálisan liberális művelődéspolitikai álláspontjához. Ezt később a közművelődési könyvtárakra alkalmazva már túl lehetett lépni a munkáskönyvtárak partikuláris körén az általános közkönyvtár, a public library irányába. A szabadoktatás problémáival birkózó Az Erzsébet-akadémia című cikkében jelenik meg először - mint Szabó számára is elfogadható ideológiai megoldás - a liberális elvekre épülő közművelődési könyvtár ideálképe: „ ... melyek nem zárják ki politikai vagy vallási kérdések vitatását, hanem csak az egyoldalú pártirányzatot tiltják: ellenkezőleg - mondja Reyer tanár - 'a legkülönbözőbb irányzatokat' kell figyelembe részesíteni."20 Bár a public library, mint ideális megoldás igen korán, már 1902-ben megjelent Szabó Ervin idézett írásában, még sokáig nem gondolt annak magyarországi megvalósítására. Nem foglalkozott a lakosság egészéhez szóló könyvtári szolgáltatás kérdésével a fővárosi könyvtárosi állás elfoglalásakor sem. Utólag visszatekintve így írt erről: „ Hát mi is azt hittük itt Budapesten, úgy tizenkét esztendeje [tehát 1903-1904-ben. K. S.[ hogy ha megcsináljuk a Fővárosi Könyvtárat, akkor a városnak egyéb föladata a könyvtár-ügy terén majd nincsen. Az a közigazgatási-, szociálpolitikai és közgazdasági könyvtárnak szerveződött és így hittük jónak. Hisz itt a Múzeum és az Egyetemi Könyvtár és a sok szakkönyvtár, a számtalan iskolai és intézeti könyvtár, népkönyvtárak tucatszám és egyleti és kölcsönkönyvtár százszám. Elég az, sok is."21 Ez nem jelenti azt, hogy saját könyvtárában nem alkalmazta volna a public library formai vívmányait. A századforduló táján a magyar könyvtárügy elitje - mint láttuk - már tájékozott volt a public library jellegéről, és felismerte annak könyvtári - szakmai jelentőségét. Nem lehetett kivétel az akkor pályakezdő Szabó Ervin sem. Pályafutásának első, Iparkamarabeli szakaszából csak töredékesen tudjuk rekonstruálni ilyen irányú tájékozódásának forrásait,22 de kétségtelen, hogy a public ' library formai vívmányait: könyvtárszervezési, könyvtártechnológiai módszereit, tájékoztató szolgáltatását tudatosan beleépítette szakkönyvtárosi tevékenységébe. Szabó Ervin pályafutásának ebben a szakaszában publicisztikájában, elsősorban a Népszavában megjelenő cikkeiben gyakran szerepeltek ugyan művelődéspolitikai kérdések, és - mint láttuk - a public library társadalmi jelentőségével is tisztában volt, de a széles közönség könyvtári ellátása, a nyilvános könyvtári szolgálat megszervezésének gyakorlati kérdése behatóbban még nem foglalkoztatta. Rövidebb írásaiban, például a Huszadik Században 1902-ben megjelent cikkében23 vagy a Népszava 1903-as
