Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
88 A főváros könyvtárának története 1945-ig második felében már szinte kötelezővé válik az angol-amerikai könyvtárakra való utalás.7 Példaként elég a Budai Könyvtár Egylet évkönyvének - más vonatkozásban már idézett - bevezetőjét felidéznünk: „Csodálkozással párosuló irigykedéssel szemléljük a nyugat-európai, de még inkább az amerikai nagyvárosok egynémelyikének különös előrehaladását és nyilvános könyvtáraik számának évről-évre való szaporodását."8 A magyar könyvtárügy, de a Fővárosi Könyvtár számára különösen fontos mozzanat a századvégen Wlassics Gyula kultuszminiszter könyvtári tájékozódása. („Az új könyvtári példák elterjedésében sajátos módon egyértelműen a legnagyobb szerepet a századvég utolsó jelentős kultuszminiszterének, Wlassics Gyulának kell tulajdonítanunk" »- véli Voit Krisztina.9) Wlassics tájékozódni kívánt a külföld könyvtári világának legfrissebb tendenciáiról, ezért az 1897-es londoni nemzetközi könyvtári konferenciára kiküldte a Nemzeti Múzeum könyvtárának fiatal könyvtári segédőrét, Erdélyi Pált (aki később a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatójaként szerzett kiemelkedő érdemeket, s a Fővárosi Könyvtár új koncepciója körül is szerepet játszott). Erdélyi a Wlassics számára írt jelentésében az angol-amerikai példára helyezte a fő hangsúlyt: „Anglia a kontinensen túl, Európán kívül mindenüvé elvitte művelődését, melynek egyik hatékony tényezőjét a nyilvános könyvtárak létesítésében találta meg, s a szabad Amerika a maga sajátos és rohamos kulturtörekvéseivel a könyvtárakat szinte erőszakosan ültette át a mindennapi életbe s alkalmazta annak gyakorlati követelményeihez. Anglia hatalmas kezdeményezése Amerikában versenyképes könyvtári diszciplínává vált, a többi világrészben erőteljes fejlődésnek indult" ... „Mindaz, amit hallottam és láttam, aminek része voltam, megtanított arra, hogy a mi diszciplínánk haladása és fejlődése ma az angol és amerikai könyvtárakra s embereire van bízva."10 Erdélyi jelentésének szellemét a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának és Főfelügyelőségének létrehozói és későbbi irányítói, a magyar könyvtárügy meghatározó személyiségei egyöntetűen magukévá tették. „Fraknói, Wlassics, majd Ferenczi és Gulyás a csodálat kifejezésében talán csak vérmérsékletük szerint különböztek."11 A millennium idejére - mint láttuk - az elvek kibontakoztak már a könyvtárügy és a művelődéspolitika elitje előtt. Az elméleti megközelítést azonban csak később, egy évtized múlva követték gyakorlati kezdeményezések, pedig a millennium hátszele kedvezett volna egy példaként szolgáló magyar public library létrehozásának. A főváros különösen nagy lehetőséget mulasztott el, hiszen 1899-1903 között nyitott volt a városi könyvtár ügye, s a két meglévő könyvtár állománya kiindulási alapot is biztosított volna, de a könyvtári albizottságtól s még inkább a közgyűlés tagjaitól távol állt a public library gondolata. Az újjászervezett könyvtár indulásának évében, 1904-ben, mikor még sem Bárczy István, sem Szabó Ervin nem foglalkozott a modern közkönyvtár szervezésének kérdésével,12 sajátos módon a kolozsvári könyvtártudós, Gyalui Farkas vázolta fel először a fővárosi public library körvonalait a Budapesti Szemlében:
