Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig 81 a helyzet megváltoztatására, 1908 januárjában pedig ez ügyben beadvánnyal fordult a polgármesterhez.78 A beadvány rámutat a létszám szűkösségének kiinduló okára: „Két hivatal, a levéltár és a stat. hivatal versenyezett a Fővárosi Könyvtárért és természetesen mindkét hivatal vezetője azzal igyekezett a maga javára billenteni a vitát, hogy minél kisebb költséggel volt hajlandó a könyvtár vezetését vállalni. Ennek a versenynek lett természetes következménye, hogy két tisztviselővel szerveztek olyan tudományos intézetet, mely már a szervezés idején is sokkal nagyobb volt, semhogy ilyen tisztviselői státussal működését csak megkezdhette volna." A hiányzó tisztviselők pótlására - folytatja történeti visszapillantását Szabó - „rögtön kisegítő díjnokok alkalmaztattak, eleinte egy, majd kettő, majd gépírónő, végül 1906 óta állandóan három díjnok és egy gépírónő." A közigazgatási, városigazgatási gyakorlatban meglehetősen elterjedt „díjnok" kategória az adminisztratív, főként iratmásolási munkák végzését szolgálta. Szabó Ervin viszont a könyvtárban a mechanikus másolási munkákat gépírónőkre kívánta bízni, az érdemi munkákra viszont magasabban kvalifikált munkatársakat kívánt, ezért az alkalmazott díjnoki munkahelyek megszüntetését és a könyvtárosi státusok számának növelését javasolta. Az 1908-as beadványában Szabó Ervin hét tisztviselői (könyvtárosi) állást kért, 1909- ben (a korábbi kettő helyett) öt ilyen státus betöltésére kapott lehetőséget. Főkönyvtárosi, könyvtárosi, segédkönyvtárosi és könyvtártiszti státus alakult, ezzel gyakorlatilag minden érdemi munkatárs számára előrelépési lehetőség nyílt. Ehhez járult még egy beosztott számtiszti állás is. Milyen elvi követelményeket állított Szabó Ervin a könyvtárosokkal szemben? A tisztviselőktől általában elvárhatókon túl (pontosság, rendszeretet) követelmény volt- az „egyetemi vagy azzal egyenértékű" tudományos képesítés,- irodalmi működés (mint a tudományos dolgozás módszerei ismeretének előfeltétele)- és a németen kívül legalább egy nyugat-európai nyelvnek ismerete."79 A könyvtári gyakorlatot Szabó nem követelte meg, ő és Gárdonyi voltak az utolsók, akik máshol már megszerzett könyvtárosi ismeretekkel foglalták el fővárosi könyvtári munkahelyüket. Ami pedig az „egyetemi vagy tudományos" képesítést illeti: Szabó Ervin könyvtárosi pályája kezdete óta harcban állt - kezdetben csak elvi harcban - a „filológus-, történész-könyvtáros"-ok túlsúlyával,80 (bennük bizonyára a konzervatív könyvtáros megtestesülését látta), 1907-ben pedig az ilyen gyakorlatot szentesíteni készülő új könyvtáros képesítési rendelet terve miatt éles hangú cikkben támadta meg Ferenczi Zoltánt.81 Mikor 1909-ben egy fővárosi közgyűlési határozat a könyvtárosi állás betöltéséhez a nem bölcsész diplomákat is elfogadta, a belügyminisztérium indokolást kért. A válasz fogalmazványát Szabó Ervin készítette: „a külföld tudó-
