Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig 71 lusztrumból másfél év teljes munkaképtelenség ideje volt, jó két évig be kellett érnem, ha legfontosabb hivatali munkáimat jól-rosszul elvégezhettem, és alig ötnegyed éve, hogy hivatalos elfoglaltságom után maradt olykor egy-két órára munkaerőm, amit magánmunkáimra fordíthattam."50 A „legfontosabb hivatali munkák jól-rosszul való elvégzése" azt jelentette, hogy Szabó Ervin ebben a súlyos betegséggel terhelt két évben is ügyelt a könyvtár elemi működésének fenntartására, sőt bizonyos javítására (beadványok, kérelmek a költség- vetés egyes tételeinek emelésére, a személyzet fejlesztésére), ügyelt az állományépítés folyamatosságára, de az ezen túlmenő odafigyelésre és főleg kezdeményezésre már nem volt ereje. A helyzet 1906 végére különösen súlyossá vált. Ekkor a könyvtár életében szinte semmi jel sem mutatott arra, hogy az intézmény rövidesen sokkal több lesz, mint egy tisztességesen működő városigazgatási könyvtár. Sőt, 1906-ban a könyvtár helyzete alapján még ezt is kétségbe lehetett volna vonni. Kőrösy halott volt, Thirring új igazgatói szerepében bizonytalan, Szabó Ervin, az élet-halál kérdésével küszködő beteg „csak 50%-ban tartja magát a hivatal tagjának"51. Csak a legszükségesebb munkák haladtak, azok is vontatottan. Szabó Ervin időnként úgy érezte, mindez „csőd és blamázs" Az ő elvárásaihoz képest valóban kevés volt az eredmény. 1907 februárjában Szabó - betegségének mélypontján - barátainak csodálkozására felkereste Drezdában a „csodadoktort", Gösselt, akitől kéthónapos kezelés után ha nem is teljesen gyógyultan, de testben-lélekben újjászületve, s megújult munkakedvvel tért haza. Elviselhetetlen fejfájásaitól is megszabadult - fél szemének elvesztése árán. Itthon új elképzelésekkel, friss ötletekkel, minden korábbit felülmúló ambícióval vetette bele magát a könyvtári munkába. Az indulás és az alapozás vontatottan haladó évei után a gyors felvirágzás ideje következett, a Fővárosi Könyvtár kibontakozásának egyik fénykora. A FELDOLGOZOTT KÖNYVGYŰJTEMÉNYTŐL A KORSZERŰEN MŰKÖDŐ TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖNYVTÁRIG (1907-1909) 1907 elejére befejeződött a könyvállomány belső átleltározása és feldolgozó munkája, elkészült a katalógus. A márciusban - csaknem két évig húzódó betegeskedés után - a drezdai szanatóriumból visszatérő Szabó Ervin újult erővel vetette bele magát a könyvtári tevékenységbe. Fordulópont volt ez a könyvtár életében: a belső munkák lezárultával új, extenzív szakasz kezdődött. Az 1907 elejétől 1910 elejéig terjedő három zavartalan, nyugodt év hallatlan intenzitású tevékenysége nyomán az intézmény arculata - melyet a még a Kőrösy József vezette könyvtártól örökölt - alapjaiban megváltozott.
