Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig 61 jegyzőkönyv szerint, a selejtezések előtt „a Budapestre vonatkozó munkák egy külön szakcsoportot képeznek, ezeknek száma: 1552 munka, ill. 2327 darab." A selejtezés végleges lezárása után az 1904. évi jelentés megemlékezik a Fővárosi Könyvtártól átvett anyagról: „Ennek az anyagnak javarésze a könyvtár egyik legfontosabb ágát, a Budapestre vonatkozó irodalmat gyarapította 1304 munkával."11 A mutatkozó csökkenésnek talán formai okai lehettek, elvileg a Budapestensia teljes egésze bekerült az egye- sített-megrostált állományba. A többi állománycsoport közül a társadalomtudományi művekből (közgazdaság, jog, közigazgatás, közoktatás) 50-60% maradt meg, a történelmi művekből 30%, a bölcsészeti, művészeti, szépirodalmi műveket úgyszólván teljes egészükben kiselejtezték.12 A két könyvtár összevonásával nem csak a Fővárosi Könyvtár Toldy által kialakított jellege szűnt meg, megváltozott a statisztikai hivatal könyvtárának korábbi, erősen Kőrösy személyéhez kötődő, zárt, mondhatni familiáris jellege is, a könyvtár racionális üzemmé változott. Mindkét vezető megírta visszaemlékezéseit: Kőrösy József Visszapillantás ... címmel, Toldy László pedig az 1902-es évi beszámolóhoz kapcsolódva.13 AZ ELSŐ HIVATÁSOS KÖNYVTÁROSOK: Szabó Ervin és Gárdonyi Albert 1903. május 27-én tanácsi határozat intézkedett az újjászervezendő könyvtár tervezett státusairól:- A könyvtár igazgatói tisztét a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója (tehát Kőrösy József) látja el hivatalból, külön fizetés nélkül.- Egy könyvtárnoki státusz létesítendő.- Egy könyvtártiszti státus létesítendő.- Két szolga alkalmazható. (A szolgák kinevezésére azonban csak évek múltán került sor.) A májusi határozat egy már korábban eldöntött ügyet szentesített, hiszen Kőrösy József a formális döntés előtt két hónappal már levélben fordult a könyvtárnoki állás ügyében egykori egyetemi tanítványához, Szabó Ervinhez. Szabó Ervin Kőrösy József, a pályafutásának végéhez közeledő tudós (ekkor három év választotta el halálától) életműve fontos részének tekintette könyvtárát, s okulva az előző évek viharain olyan utódra akarta hagyni, akitől bízvást várhatta az ő szellemében történő (társadalomtudományi irányzatú) továbbvitelét. Ő maga már nem kívánt az újjászervezett könyvtár belső életében aktív szerepet vállalni, ezt utódjára akarta bízni. Erre a feladatra ideális jelöltet talált egykori egyetemi hallgatója, Szabó Ervin személyében.
