Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a második világháborúban
A könyvtár a második világháborúban 339 Gyarapodás ezer kötetben: Az angol nyelvű művek beszerzésének aránya az 1938-as 5,1%-ról (ami már akkor is igen alacsony volt), 1943-ra 1,6%-ra zuhant vissza. S ráadásul a könyvtár új Kölcsönzési és helybenolvasási szabályzata szerint a politikai tartalmú külföldi hírlapok és folyóiratok - a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 20.573/939. III. sz. rendelete alapján - a háború tartama alatt helyben használatra sem voltak kiadhatók. A könyvtár a beszűkülő amerikai-angol-francia csatornákat nem a német szerzeményezés növelésével pótolta, (a beszerzett német művek aránya a háború alatt nem emelkedett), hanem olasz orientációval. Ezt megalapozta az olasz kultuszminisztérium felajánlása: a Fővárosi Könyvtár 1939-ben 40 ezer líra értékben tetszés szerint kiválogatható könyvanyagot kapott. A könyvtár 776 művet tartalmazó listát állított össze az olasz kultúra alapműveiből, ezzel megvetette olasz gyűjteménye alapját. A folyamatos fejlesztéshez a főváros további összeget (1940-ben ötezer pengőt) ajánlott fel. A fiókkönyvtárak állománygyarapításának tartalmi kérdései ugyancsak súlyos gondot jelentettek. A nyomdák ontották az alacsony színvonalú irodalmat és propagandaanyagot, ezek könyvtári beszerzése sokak által figyelt politikai kérdéssé vált. Szentkuty megkísérelte a szélsőséges művek beszerzésének visszafogását, amit azonban a könyvtáron kívül és belül egyaránt szóvá tettek. Nagy Iván városi törvényhatósági tagként 1942-ben a közgyűlésen tette szóvá, (majd sajtócikkben is megismételte), hogy „Nem találom meg nagy szövetségesünk, a Németbirodalom vezérének, Hitler Adolfnak „Mein Kampf" című könyvét, mert nem áll rendelkezésre a főváros könyvtáraiban." Azt is kifogásolta, hogy a háborúhoz szükséges lelki beállítást „a Fővárosi Könyvtár nem készíti elő olyan mértékben, mint kellene."4 1944-ben a könyvtár vezetői ellen folytatott fegyelmi tárgyaláson Homa Gyula azt állította, hogy Szentkuty „bizonyos jobboldali irodalmat mellőzött" és a németből fordított művek többségét „alacsonyabb rendű selejtes terméknek minősítette", Zajti Ferenc ugyanott ugyancsak azt állítat-
