Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a második világháborúban
A könyvtár a második világháborúban 335 A KÖNYVTÁR A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 1939. szeptember 1-jén Lengyelország német megtámadásával kitört a második világháború. Magyarország 1940 novemberében csatlakozott a német - olasz - japán háromhatalmi szerződéshez, 1941 áprilisában a magyar csapatok bevonultak Jugoszláviába, június 27-én pedig az ország hadat üzent a Szovjetuniónak, a 2. magyar hadsereg a szovjet frontra került. A könyvtár, akárcsak Budapest lakossága, egyre fenyegetőbbnek érezte a közeledő háborút. A „távoli" háború (1939-1943) A háború alapjaiban sokáig nem bolygatta meg a magyar társadalmi viszonyokat. Az ország gazdasági helyzete nem romlott, sőt több területen tovább erősödött, a rendszer intézményes keretei 1944-ig változatlanul fennmaradtak. A háború elleni elszórt akciók társadalmilag visszhangtalanok maradtak, a lakosság többsége nem látta a háború igazi arcát és nem sejtette várható tragikus következményeit. Mindez tükröződött a fővárosi könyvtár helyzetében is. A működési feltételek - bár több negatív tényező is jelentkezett - 1943-44-ig alapjaiban véve nem romlottak, a könyvtár olvasószolgálati teljesítményei számszerűen növekedtek, a hivatalos reflexiók, a könyvtár éves beszámolói optimisták voltak: „örvendetes fejlődésiről, „a munkateljesítményt jelző görbe felfelé ívelő tendenciájá"-ról számoltak be, - „a háború okozta rendkívüli viszonyok gátló hatása" ellenére is. A háború a könyvtárból nézve is távoli eseménynek látszott, legalább is a hivatalos megnyilatkozások tükrében. A könyvtárosok körében, egyénileg ennél sokkal differenciáltabb kép alakult ki. A háború és a könyvtárosok magatartása Bármilyen szűkre szabott is volt a könyvtárosok - köztük a vezető beosztásúak - mozgástere, az intézmény szempontjából mégis meghatározó volt a háborúval és a német terjeszkedéssel kapcsolatosan kialakított állásfoglalásuk. Enyvvári Jenő igyekezett megőrizni az intézmény apolitikus magatartását. A könyvtárat korrekt információközvetítő üzemnek tekintette, a vezető fő feladatát a működés zavartalan biztosításában látta, akár a szükséges kompromisszumok árán is. Egy 1941- ben kiadott igazgatói rendelete megtiltotta a könyvtáron belüli politizálást. A könyvtárvezetés politikai arculatát a mellette működő vezetői gárda - Dávid Antal, Drescher
