Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
328 A főváros könyvtárának története 1945-ig Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületében, a Magyar Könyvszemle hasábjain. Alapelve: a városi közkönyvtárnak „még a maradiság vádjával megbélyegezve is [...] konzervatívnak kell lennie."99 Alapjaiban konzervatív értékrend jellemezte a 30-as években a könyvtár többi vezetőjét is, a tudományos munkájukba mélyedt, a nyugodt építőmunkára koncentráló Dávid Antalt és Kelényi B. Ottót. Egy könyvtár társadalmi-politikai beágyazottságát legjobban az mutatja, hogy kritikus pillanatokban milyen réteg áll ki ügye mellett. Mikor a gazdasági krízis éveiben a könyvtár anyagi helyzete válságossá vált, 1932-ben közéleti személyiségek és ismert tudósok fordultak memorandummal érdekében a város vezetőségéhez, többek között Szekfű Gyula, Komis Gyula, Eckhardt Ferenc, Hekler Antal, Gombocz Zoltán, Pethő Sándor, Angyal Dávid, a mérsékelt neokonzervatív irányzat prominens képviselői.100 A képletet bonyolította, hogy a könyvtár vezetői még akkor is a bethleni konszolidáció útján kívántak járni, mikor a 30-as években ez az út egyre inkább megkérdőjeleződött: a megrázkódtató gazdasági és társadalmi válságok radikálisabb reformokat követeltek. Az intézmény fiatalabb munkatársai ekkor már erőteljesebb reformok szellemében kerestek választ a kor új kérdéseire. A könyvtár arculatát kettősség jellemezte: a régi vezetőgárda továbbra is a 20-as évek derekára kialakult értékrendet akarta őrizni, míg a könyvtárosok új nemzedéke radikálisabb utakra kívánt térni, a kor kihívásaira határozottabb válasszal szándékozott felelni. A fiatalok nézetei eltérők és gyakran egymásnak is ellentmondóak voltak, egy dologban azonban megegyeztek: mindnyájan gyökeres korforduló közeledtét érzékelték. „Korforduló körül vagyunk, s az emberiség fejezetének egyik legizgalmasabb fejezete következik" - vélte Könyves Tóth Kálmán; „Új világkorszak küszöbén állunk" - írta Hamvas Béla; új korszakról, „gigantikus mértékben megjelenő új emberről" írtak a könyvtár kiadványában a Gömbös Gyula-i irányba tájékozódók. A korforduló kihívására adott - igen eltérő - válaszuk publikálására, nézeteik érvényesítésére - bár erős korlátok közé szorítva - találtak módot a könyvtári élet egyes területein is. A könyvtár szellemi arculatának kettőssége az intézményt megfigyelő rendőrségnek is feltűnt, s egy jelentésében elhatárolta a régi vezetést és a radikális gondolkodású fiatal könyvtárosokat; számos tárgyi pontatlansága mellett is jól érzékelve a könyvtár belső megosztottságát: „Enyváry, /sic/ aki most is a könyvtár élén áll - tudós ember, gyakorlati kérdésekkel nem foglalkozik és nem avatkozik a könyvtártisztek munkájába. A laza felügyelet követelménye volt az is, hogy annak idején a Bartha Miklós Társaság évekig a könyvtárban tartotta összejöveteleit Könyves Tóth Kálmánnak, a könyvtár tisztviselőjének vezetése alatt. A könyvtár többi alkalmazottja is nagyrészt hozzá hasonlóan radikális gondolkodású fiatalember. Az ő munkájuknak tudható be, hog)
